Nyíregyházán az Európa szálló 1998-ban tűnt el a Dózsa György útról. A Kelet-Magyarország napilap 1998.04.04-i számából közöljük Margócsy József cikkét.
Búcsú az Európa Szállótól
Hajdani újságunkban, a Nyírvidékben olvashatjuk, hogy Rózsakerti József 1881. november elsején megnyitja az Európához címzett vendégfogadót és akkor Benczi Gyula és zenekara játszik majd késő éjjelig. Ez lett a harmadik jelentős városi szálloda.
A mai Hősök szobra helyén állt a nagy vendégfogadó és a mai Hungária ház és az APEH helyén, a fabódé-színház szomszédságában a Hárs. A kissé fellengős cégér (amelyik napjainkban szinte minden vállalkozás hirdetéseiben szerepel) abban célozhatott az európai színvonalra, hogy bérlője a városunkba érkező idegenek kényelme érdekében minden Nyíregyházán át közlekedő vonathoz omnibuszt küld a vendégek elé az állomásra. Ez a szállító eszköz a hajdani postakocsikhoz hasonló többszemélyes, lóvontatású kocsi, de omnibusz nevezettel előkelőséget és — nyilván — európai színvonalú kiszolgálást sejtet.
Maga a szálloda csak másfél évtizedig működött, Benczi muzsikájának hírneve messzebb és tovább élt. Nyírvidékünk 1896. szeptember 6-i számában már afféle nekrológját olvashatjuk: „Akkor épült, amikor ritka az idegen és az emeletes ház. Első bérlője meggazdagodott, de kialakította a renoméját. A második is meggazdagodott, de a renoméját elrontotta. A harmadiknak nyakára épült a Korona: az egyenlőtlen versenyt nem bírta és a bérlő ellen csődöt nyitottak. Most, négy napon át mindent elárvereztek, még az 5. sz. szoba nyolcfiókos, zöld posztóval bevont márvány asztalát is, amelyen sok keserűség, szétfoszlott remény vonult át annak idején, a most már üres épületben.”
A ház tulajdonosa Czincz Ignác (1823-1899) már 1844-ben idetelepedett kereskedő, aki e telekre 1870-ben építkezett, s majd ezt alakította át az 1881-ben megnyílt emeletes szállodává. Az Európa az eszlári per idején Eötvös Károly vezérkarának a hadiszállása. Egy akkor itt járt ügyvéd emlékszik rá vissza fél évszázaddal később, különösen erre a bizonyos 5. sz. szobára. „Egyszer a szomszédos grófi uradalom K. nevű korlátlan vezetője három-négy társával nyolc napon keresztül, bezárt ajtók mögött megszakítás nélkül ferblizett. A csatázok Friedmann Sándor sarki szatócsnál tartották betétkönyveiket, hogy kívánságuk szerint a küldönc kinek-mennyit vegyen ki a bankból. Napok alatt vagyonok cseréltek gazdát, súlyos következményekkel, romlással.” Krúdy is úgy emlékszik gyerekkorából, hogy a legvadabb, leghazárdabb kártyacsaták az Európa emeletén folytak, amikor már másutt régen túl voltak a zárórán.A régi idők szálloda tanúját már száz évnél régebben bezárták. Aztán gyakorta átalakítgatták, egyre több lakó húzódott meg az udvaron is.
Az utolsó évtizedekben Öregek Otthona. 1971-ben került külső falára az az emléktábla, amelyet most, a lebontás előtt még idejében leszereltek a múzeum munkatársai. Idekívánkozik a szövege, amely a szállodára és Benczyre emlékeztet — a sorok fogalmazójának, Dienes Ö. Istvánnak városszerető stílusában. „Emléktábla — a Nyírség varázshegedűse, Benczy Gyula cigányprímás (1849-1918) emlékére, aki messzeföldön aratott híres sikerek után itt, az egykori Európa szálló termeiben játszott legszívesebben, legmelegebben, legzengőbben.”
A másik, szintén most lebontásra kerülő szomszédos ház, a Nagytakarék tövében álló dufartos, hosszú épület, amelyik már az első háború előtt is vendéglőként szolgált. Vertse K. Andor, a Nyírvidék jubileumi albumában közölt kocsmológiai mozaikjában írja, hogy az épületegyüttes Friedmann Hermus bácsi Pokol cégérű vendéglője volt. A dufarttól délre eső részt alakították át 1917-ben művészeti célokra, az északi felében később is étterem működött. Itt nyílt meg a város második mozgóképszínháza. Az elsőre még emlékezhetnek a régi nyíregyháziak: Apolló, majd Dózsa a neve a régi Kis téren. A később Mártírok tere 8. számú telken immár hosszabb idő óta a TÁKISZ (Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) megyei igazgatósága és hivatalai működnek az 1908-ban indult első mozink helyén.
Ez a hajdani Diadal, a háború után Béke. Akkoriban villanyszínháznak, mozgónak, mozgóképszínháznak nevezték. Maga a mozi szó — az etimoló giai szótár szerint — 1907-től ismerős a pesti nyelvben és Heltai Jenő egyik verse népszerűsítette. Az új mozi elnevezésére pályázatot írtak ki. A beküldött 75 javaslat közül a nyíregyházi lakos Cs. J. óvónő jelöltnek ítélték oda a 100 koronás jutalmat. Az indoklás szerint e javaslat nem sablonszerű, de utalás arra, hogy itt az elő adás az elsőrendű műsorral és vetítéssel biztos diadalt arathat. Egyszersmind az elnevezés kortörténelmi célzás is — a világháborútól diadalt váró lakossági vágyakat illetően. (Nyírvidék, 1917. április 1.)
A 280 személyt befogadó műintézet az első háború utáni gazdasági nehézségekkel folyamatosan küzd, bár hirdetik, hogy a mozi változatlanul a városi elitközönség legintimebb, legkedveltebb mozija. A két világháború között harmadik moziként, a kőszínházban is rendszeres a műsorvetítés. 1934-től már korszerű hangosfilm-vetítő géppel működött Uránia cégér alatt, a háború után pedig Béke elnevezéssel mostanáig.
Nyilván háttérbe szorult helyzetbe került azóta, hogy az 1965-ben csakugyan korszerű berendezésekkel ellátott Krúdy mozi megnyitotta kapuit.Természetesen az utóbbi időben egyre népszerűbb Kis Pipa vendéglő sem működhet tovább. Már 50 évvel ezelőtt is volt itt hasonló nevű elődje. A második háború előtt éveken át Suhanesz Lajos bútorüzletét találjuk a vendéglő helyén. Hamarosan már a nyoma is eltűnik ezeknek a Dózsa György utcai régi házaknak. Nagyszabású terveket emlegetnek a telek beépítésére.
Ha elkészül az új épületegyüttes, annak is lesznek érdekességei Nyíregyháza történelmének részeként. Majd megírja, aki megéri.
Margócsy József – 1998
