A Belügyi Szemle 1975. márciusi számából következik egy cikk. Ács János rendőrhadnagy írta.
A Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság ügyeletén bejelentették, hogy Rónaszéki József, Nyíregyháza, Rigó utca 6. szám alatti lakost már egy teljes napig nem látták és lakása zárva van.A bejelentő előzőleg kíváncsiságból a szoba felső ablakszemét benyomta és azt látta, hogy a szobában az ágynemű vértől szennyezett. Az ügyeletes tiszt azonnal URH-gépkocsizó rendőrjárőrt küldött a helyszínre, ahonnan hamarosan jelentették, hogy a bejárati ajtót befeszítették és előtte kissé jobb oldali helyzetben, holtan fekszik Rónaszéki József. Az erős vérszennyeződés bűncselekmény gyanújára utal, ezért , a helyszínt biztosítják.
A helyszíni szemle
A rendőr-főkapitányságról kiküldött helyszíni szemlebizottság a következőket állapította meg:
- az ismeretlen tettes, vagy tettesek a sértett koponyájára több nagyerejű ütést mértek;
- a rendőrorvos véleménye szerint a sérülések a helyszínen levő szódavizes üvegtől keletkezhettek;
- a halál a helyszíni szemlét kb. 24 órával megelőzően következhetett be;
- a bűncselekmény elkövetői 4-5000 Ft-ot és egy karórát loptak el, távozásuk kor a lakás ajtaját bezárták és a kulcsot elrejtették. A helyszín adatai arra utaltak, hogy az elhalt a bűncselekmény elkövetése előtt a lakásán több személy társaságában italozott és a támadás eközben érhette. A sértett 51 éves, elvált, leszázalékolt nyugdíjas. Egyedül élt, környezetében sokan ismerték. Jó anyagi körülményekkel rendelkezett, örökölt 80 000 Ft-ot.
Anyagi helyzetéről és nőismerőseiről másoknak nyíltan beszélt. Szabad ideje nagy részét a közeli italboltban töltötte, ahol törzsvendégként tartották számon.
A gyanúsítottak felderítése
A helyszíni szemlével párhuzamosan végzett adatgyűjtésből és a tanúkihallgatásokból megállapítottuk, hogy a sértett utoljára 1974. március 8-án 17.00-17.45 közötti időben két ismeretlen nő társaságában volt az általa rendszeresen látogatott italboltban. Közülük az egyik Mókucinak szólította. Részükre italt és csokoládét vásárolt, majd kis idő elteltével hármasban távoztak el.
Előzőleg szomszédjának az egyik nőt nemi közösülésre ajánlotta fel, mondván: jön két nőismerősöm és kettőjükkel nem tudok mit kezdeni. A kihallgatott tanúk a két ismeretlen nőről jó személyleírást tudtak adni. Megjegyezték, hogy amikor az italboltból a három személy eltávozott kb. 30 perc múlva a piros kabátot viselő nő visszament. Szódavizet kért és százforintossal fizetett, de a bolt vezetője nem tudott visszaadni, ezért közölte vele, hogy majd Mókuci kifizeti.
Ezért mindenekelőtt a két ismeretlen nőt kellett felkutatni. A sértett lakóhelyi környezetében és „törzshelyén” – az adatgyűjtést március 10-én kora reggel folytatva – tisztáztuk korábbi kapcsolatait. A bűncselekmény megtörténte hamar az állampolgárok tudomására jutott.
A nyomozó szerveknek szinte mindenki segíteni akart, hogy az elkövetők mielőbb kézre kerüljenek. Olyan tanút sikerült felkutatnunk, aki március 8-án jelen volt az italboltban, amikor a piroskabátos nő szódavizet vásárolt. Ugyanazt a nőt másnap a város belterületén látta sétálni K. Istvánnal.
Felkerestük albérleti lakásán K. Istvánt és ott találtuk V. Ági nyíregyházi és a fiatalkorú Z. Valéria nagykállói lakosokat is. Utóbbi azt állította, hogy március 10-én érkezett oda, de ezt a helyszínen K. István megcáfolta és közölte, hogy a fiatalkorú két hete tartózkodik nála. Elszámoltatásuk és kihallgatásuk végett előállítottuk őket, mivel a tanúk határozottan felismerték bennük a keresett személyeket.
Részletes beismerő vallomások
A fiatalkorú gyanúsított ittas személy sérelmére elkövetett lopás (markecolás) miatt volt börtönben, ahonnan nemrég szabadult. Azt a bűncselekményt a „Kottyos” becenevű, büntetett előéletű Ádám Mihály nyíregyházi lakossal együtt követték el, aki ismeretségben állt V. Ágival is. Első vallomásakor elmondta:
miután kiszabadultam, felkerestem „Kottyos“-t, ő mutatott be V. Áginak, akivel két hete barátkozom. Március 8-án a Halász Étterembe voltam V. Ágival, aki ott bemutatott „Mókucinak”. Sok pénz volt nála, együtt italoztunk vele és meghívott a lakására.
Ági azt mondta nekem, hogy ő elmegy szódavízért, én addig színleljek Mókucinál nemi közösülési szándékot és szerezzem meg a pénzét. V. Ági visszajött és miután nem értem el még a kívánt célt, fogtam egy szódavizes üveget és leütöttem „Mókucit.” A pénzt kivettem a zsebéből, amely kb. 3000,- Ft lehetett. V. Ági kiszaladt a lakásból, utána az asztalról elvettem az ott levő karórát. A szoba ajtaját magam után behúztam, a külső ajtót távozáskor bezártam. A kulcsot nem tudom, hova tettem. Amikor a Zöld Elefánt Étteremhez értem, már ott várt rám V. Ági.
Azt mondtam neki, hogy elhoztam „Mókuci” pénzét. Ezután V. Ági lakására mentünk, ahol tisztálkodtam, majd elmentünk szórakozni és a pénzt elköltöttük. Másnap V. Ági lakására jött Ádám Mihály. Ott átadtam neki az órát, majd azt mondta nekem, hogy Budapestre fog utazni, mert a felesége kórházban van.
A többszörösen büntetett előéletű V. Ági tagadta a bűncselekmény elkövetésében való részvételét, de részleteiben azonos módon adta elő a történteket, mint a társa. A nyomozás tervét kiegészítettük és abban meghatároztuk a fő feladatokat; a bizonyítékok összegyűjtését, házkutatások megtartását, az ellentmondások tisztázását és igazságügyi orvosszakértők bevonását. Értékeltük a meglevő helyszíni és a rendelkezésünkre álló egyéb adatokat: a sértetten 13 sérülés van, azok nagyobb része nagyerejű ütésektől származik; a női gyanúsítottak, igaz, hogy gyenge fizikumúak, de a tanúk csak őket látták a sértettel; a karóra átadása nem biztos, hogy egy spontán találkozáskor történt meg. Intézkedtünk Ádám Mihály felkutatására és a bűnjelet képező karóra lefoglalására.
Az illetékes budapesti kerületi rendőrkapitányság a megkeresésünk alapján járt el, a bűnjelet képező órát lefoglalta és Ádám Mihályt kihallgatta az óra átvételéről. A fiatalkorú második kihallgatásakor megváltoztatta a vallomását és határozottan azt állította, hogy az ő ütése nem érte a sértettet. A cselekményt V. Ági követte el, aztán vette el ő az elhalt pénzét. Részletesen kihallgattuk őt és vallomását magnetofonszalagon rögzítettük. A terhelő vallomásának a társára vonatkozó részét V. Ági elé tártuk, aki beismerő vallomást tett. Taktikai okokból, számolva Ádám Mihály bűnözői kvalifikáltságára, mellőztük a gyanúsítottak szembesítését.
A fiatalkorú gyanúsított közben ismét kihallgatásra kérte magát és közölte, hogy őszinte, feltáró jellegű vallomást kíván tenni. Elmondta, hogy nem ketten, hanem hárman követték el a bűncselekményt és abban Ádám Mihály is részt vett. A korábbi bevált taktikának megfelelően ezt a vallomást is V. Ági elé tártuk, aki ezután terhelő vallomást tett Ádám Mihályra. Vallomása a fiatalkorú társáéval azonos volt abban, hogy a sértettet mindhárman ütötték, de egymásra hárítva a felelősséget, különböző módon adták elő a részleteket.
A terhelő bizonyítékok alapján azonnal intézkedtünk Ádám Mihály elfogására, aki ezt követően tagadta a bűncselekményben való részvételét. Azt vallotta: „A karórát Z. Valériától március 9-én kaptam ajándékba, amiért nálam aludt. Szökésben azért voltam, mert 10 hó szabadságvesztés büntetés letöltésére a börtönbe kellett volna bevonulnom.” A gyanúsított védekezését tanúkihallgatásokkal tisztáztuk és megállapítottuk, hogy az valótlan, mivel a bűncselekmény elkövetési időpontjában tartózkodási helyéül más helyet jelölt meg, de annak helytállóságát nem igazolta. Tagadásával szemben bizonyítékokat kellett beszereznünk és meg kellett erősíteni a bűntársai vallomását.
Lefoglaltuk a ruhaneműt és azokat a szakértő rendelkezésére bocsátottuk. A további bizonyítékok felkutatásában is Z. Valéria feltáró jellegű vallomására építettünk. Ugyanis az ő ujjnyomait megtalálta a szakértő a helyszínen lefoglalt bűnjeleken. Ezt azzal magyarázta, hogy mindkét társa a bűncselekmény elkövetésekor bőrkesztyűt használt. Azokat V. Ági a lakása udvarán levő WC-ben rejtette el. V. Ági elismerte, hogy kesztyűben voltak és ismereteinkkel egyezően közölte a rejtekhelyet. Ott szakemberekkel végeztettük a kutatást, de a bűnjeleket nem találtuk meg.
Ezután V. Ági más helyet jelölt meg, amit viszont a társa cáfolt: „amikor a bűncselekmény után a lakásodra értünk, a kesztyűket az asztalterítővel törölted le a vértől, azok nálad maradtak.” Kioktattuk a gyanúsítottat: a feltáró jellegű beismerő vallomás enyhítő körülmény és figyelmeztettük őket, hogy a nyomozás során felmerült bűnügyi költséget közösen kell viselniük. V. Ági azt nyilatkozta: „a keresett tárgyakat átadtam még az este a Szabolcs Étterem mellékhelyiségében Veres Tamás nyíregyházi lakosnak, hogy azokat rejtse el, legyen az övé. Az újabb vallomást ellenőriztük és Veres Tamás lakásán házkutatást tartottunk, de az eredményre nem vezetett.
A kihallgatott tanú előbb nem akart emlékezni, majd elismerte, hogy a kesztyűket átvette és egy alkalmi személynek az egyik mozi előcsarnokában 3 üveg sörért értékesítette. A vevő nevét nem tudja. Több személyt nevezett meg, akik az állítását alátámasztották, de a vevőt nem tudtuk felkutatni. Ádám Mihály élettársa a törvényes jogaival nem élt, így tanúként kihallgattuk. A vallomásából azonosítottuk, hogy a kérdéses kesztyűt mikor és hol, mennyi összegért vásárolták. Szakértői vélemények A bűncselekmény helyszínéről származó borospoharat, boros-, pálinkásüveget és a vérrel szennyezett szódavizes üveget, valamint 5 db ujj-, 2 db tenyérnyomtöredéket, az elhalt és a gyanúsítottak ujj- és tenyérnyomataival együtt az ujjnyomszakértő rendelkezésére bocsátottuk, aki megállapította: a pohár és az üvegről rögzített ujj- és tenyérnyomtöredékek alkalmas azonosításra.
Kétséget kizáróan megállapítható, hogy az ujjnyom Z. Valéria jobb kezének középső gyűrűs ujjától, a tenyérnyomtöredék pedig – a szódavizes üvegről fényképezés útján rögzített 2 db tenyérnyomtöredékkel együtt -jobb kezének tenyerétől származik. A boncolás alkalmával az igazságügyi orvosszakértők megállapították, hogy a sértett halála erőszakos úton előidézett koponyatörés és agyrázkódás következménye. A Bűnügyi Technikai Intézet igazságügyi orvosszakértői átvizsgálták a gyanúsítottaktól lefoglalt, a bűncselekmény elkövetésekor viselt, bűnjelként lefoglalt ruhákat. Vércsoport meghatározást is végeztek.
Véleményük szerint : V. Ági gyanúsított ruhái kimosottak voltak. Z. Valéria szürke szoknyáján elöl kb. ujjnyi nagyságú területen vérre emlékeztető szennyeződés volt, amely emberi vér és „o” vércsoportú. A hosszú ujjú zárt pulóver elején azonos elszíneződés volt, „o” vércsoportú emberi vér. Ádám Mihály panofix bundája a jobb oldal elején két helyen, egy-egy búzaszemnél nem nagyobb területén barnás-vörös elszíneződésű. Az emberi vér jelenléte nem mutatható ki. Az alpaka anyagból készült zöldeskék férfiöltöny zakója jobb oldali ujjának bélésén a csuklót fedő részen, elkenődött, lencsényi nagyságú területű barnásvörös színű, vérre emlékeztető folt volt, amely szintén „o” vércsoportú emberi vér. Rónaszéki József körömkaparéka „0″ vércsoportú emberi vér és az ujjnyomszakértőtől vizsgálatra érkezett I db szódavizes üvegen úgyszintén „o” vércsoportú emberi vér mutatható ki.
A vércsoport-meghatározások alapján megállapították, hogy az ügyben szereplő négy személy közül csak Rónaszéki József sértettnek van „0” vércsoportja. Így tehát a tárgyakon kimutatott vérfoltok csak tőle származhatnak. Az igazságügyi elmeorvos-szakértők megállapították: a gyanúsítottak sem a bűncselekmény elkövetésének idején, sem a vizsgálatkor nem szenvedtek elmebetegségben, gyengeelméjűségben, vagy tudatzavarban. Kiegészítő vallomások A feltárt bizonyítékok alapján a gyanúsítottak újabb részletekkel egészítették ki vallomásukat. Z. Valéria elmondotta, hogy amikor a lakásban hármasban italoztak, megérkezett „Kottyos” is.
Őt V. Ági mint a testvérét mutatta be. Z. Valéria elismerte, hogy társai biztatására, kényszerítésére a szódavizes üveggel a sértett feje felé ütött, de az üveg vége a falat érte. Ádám Mihály ezután megfogta a sértett vállát, lenyomta az ágyra, V. Ági pedig a szódavizes üveggel fejbe vágta a sértettet, akit rögtön elöntött a vér, de nem vesztette el az eszméletét. Felállt és elindult az ajtó felé, amikor Ádám Mihály ököllel tarkón vágta. Megszédült, ahogy tovább lépett, V. Ági a szódavizes üveggel hátulról többször fejbe vágta. Z. Valéria a pénzt kivette a sértett zsebéből, lecsatolta a karjáról az óráját és azt átadta Ádám Mihálynak. V. Ági a társával azonos vallomást tett.
Mindkettőjüket szembesítettük Ádám Mihállyal, dé ő a korábbi vallomását tartotta fenn. A kesztyűjét nem tudta előadni és a ruházatán levő „0” vércsoportú vér származására sem tudott megfelelő magyarázatot adni. Később, miután gondolkodott a történteken, kihallgatásra kérte magát. Kijelentette: „elmondok mindent, úgy, ahogy az megtörtént, de előbb engedjék meg, hogy a védőmmel beszélhessek … ” A felügyelet nélküli beszélő után azonban a beismerő vallomás elmaradt. Ádám Mihály nem adott különösebb magyarázatot a bűncselekmény elkövetésének idején való tartózkodási helyére, továbbra is tagadásban maradt. A szembesítések után újból kihallgatásra kérte magát a fiatalkorú Z. Valéria.
Vallomását azzal egészítette ki, hogy Ádám Mihály a fekvő sértettet a szódásüveggel többször fejbe vágta. A szembesítés után V. Ági is megerősítette ezt, de a bűncselekmény kezdeményező szerepét egymásra hárították. Ádám Mihályt szembesítettük a társaival, tagadott, de bűnösségét így is megnyugtató módon sikerült bizonyítani. A súlyos bűncselekményt a gyors rendőri intézkedésekkel és az állampolgárok segítségével az elkövetéstől számított 36 óra elteltével felderítettük és bizonyítottuk. A két állampolgárnak a felderítésben való közreműködésükért a rendőrfőkapitányság vezetője elismerését és köszönetét fejezte ki.
