Inczédy György nyíregyháza első polgármestere volt 1834 és 1841 között. Nagy tiszteletben álló ügyvéd és táblabíró volt. A róla elnevezett Inczédy ház éppen az örökváltság évében, 1824-ben került a tulajdonába. A ház a mai Bocskai-Inczédy utca sarkán állt, 1787-ben épült, bontását 1969-ben rendelték el, de a hosszas tiltakozás miatt csak 1973-ban lett a földdel egyenlő. Dr. Fazekas Árpád orvos és helytörténész és a Nyírvidék újság néhány cikkéből idézve rakom össze ennek a háznak a történetét.
A Bocskay-utca és az Inczédy-sor sarkán egy ősrégi patinás ház áll, a régi múlt itt felejtett emlékeként. A ház előtt tisztelettel mennek el az emberek, mert tudják, hogy abban lakik a város legidősebb asszonya,Nyíregyháza első polgármesterének, lnczédy Györgynek száz éves leánya, özv. Marschalkó Gusztávné, szül. lnczédy Karolina. Száz esztendő az idő és a tér véghetetlen fogalmáiban csak egy röpke pillanat, de az emberi korban olyan véges határ, amely csak kivételeseknek jut osztályrészül. Ilyen kivételezettje a sorsnak özv. Marschalkó Gusztávné, akit meglátogattunk otthonában, hogy szemtől szembe ülve elbeszélgessünk arról a régi múltról, amelynek már emlékei is kezdenek elmosódni.
Ház, amely 1825-ben cserélt gazdát. Amint belépünk az utcai kerítés kapuján, a múlt század jellegzetes építkezésének patinája árad felénk. Mintha kolostorban járnánk. A széles boltíves épületre az évszázados gesztenyefák óriás koronái borítanak védőszárnyat.
Egy idős úrhölgy jön elénk. özv. Marsalkó Gusztávné leánya, Marsalkó Borbála. Amikor elmondjuk jövetelünk célját, barátságosan beljebb invitál. Marsalkó Gusztávné — akinek látogatásunk szól — a szomszédos szobában éppen rádiót hallgat.Pár perc múlva felpattan az ajtó és a ház 100 éves úrnője unokájával, Tessik Margit óvónővel megjelenik a szobában. Matuzsálemi korát meghazudtoló fürgeséggel közeledik felénk s hellyel kínál. Beszélgetni kezd, bámulatba ejtő szellemi frissességgel, szinte alig hihető, hogy özv. Marsalkó Gusztávné 1840. január 2-án ugyanebben a házban látta meg először a napvilágot.
Megkérjük Marsalkó Gusztávnét, hogy mondjon egyet-mást érdekes visszaemlékezéseiből.
— Kell-e annál több, hogy három háborút éltem át. A boszniai okkupációt, a 48-as szabadságharcot és a világháborút.— A 48-as idők emléke, bár akkor még csak 8 éves voltam, örök felejthetetlen emlékként kísért végig életeimen. Jól emlékszem, hogy ebben a házban muszka tisztek voltak beszállásolva, generálisok, magasrangú katonák.1
Ebben a cikkben mondja el Inczédy Karolina, hogy a város többször kért képet Inczédy Györgyről, de nem maradt fent róla. Inczédy Karolina 103 évesen, 1942-ben halt meg abban a házban, amelyet anyja 1824-ben vásárolt meg az akkor Pozsonyban teologiai tanárnak választott ág. h. ev. lelkésztől. (nevet nem írnak)
Eredetileg Schulek-kertnek hívták e részt. Nyíregyháza város magisztrátusa ugyanis 1790-ben közvetlenül az ótemető melletti (a mai kórház szomszédságában lévő) legelő területből 12 holdat adományozott kert telepítésére az evangélikus egyháznak (talán Tessedik Sámuel szarvasi ev. lelkész és mezőgazda működésén fellelkesedve). Ekkor Schulek János (1754—1820) evangélikus lelkész (1789. okt. 16 —1820) lakott itt, s ezért is illették „Tiszteletes Schulek János úr kertje ” (1795. évi városi térkép), illetve „Ev. plébános kertje ” (1804. évi uradalmi térkép) elnevezésekkel.
A botanikus kert tagozódása a következő volt; az összesen 18 ezer négyzetölből 14 ezer gyümölcsös, 3 ezer díszkert és konyhakert, s végül 1 ezer négyzetöl u d var, az épületekkel. A kert tökéletesen megfelelt a XVIII. század végi francia kertépítő stílusnak, azonban mellőzte annak fényűző kellékeit (szökőkút, szobrok, hidak).
Schulek János három évtizedes működése után meghalt, s a papi székben unokaöccse: dr. Schulek Gáspár (1722—1827) lett az utóda, akit azonban nem nagyon érdekelt a botanika. Így hamarosan bérbe adta a kertet a híres ügyvédnek és táblabírónak, nagyváradi Inczédy Györgynék (1780—1854), aki 1825-iben azt meg is vásárolta.
A szabadságharc bukása után Inczédy György ide von u lt vissza, és gyönyörű arborétumot létesített. Így Schulek János neve mindinkább feledésbe ment, s a helybeliek csak az Inczédy kert elnevezést használták Majd e megjelölés is elhomályosult, mert az 1900. évben a botanikus kert gyakorlatilag megszűnt, ugyanis kettévágták a szomszédos Oros községbe vezetett nyílegyenes országúttal.
„A ház 153 éve, tehát 1787-ben épült„, mégpedig a Rákóczi-család birtoklása idején használt vadászlak helyére. 200 éves lenne most, és 3 évvel megelőzte a botanikus kertet!Az eredetileg Schulek-féle ház 7 szobából állott, s ezek között volt a vadászszoba és a fűtőház is. A fűtés kemencével történt. A nagy ív keresztmetszetű, homorulatos főpárkány arról tanúskodik, hogy az épület késő barokk kort. Eredetileg fazsindely fedte. Tetőszerkezete egyidős és teljesen azonos volt az evangélikus temploméval (ugyanazok az ácsok csinálták).2
A városi tanács kezdeményezésére 1973. április 9-én, a kisemmizett örökösök által, bírósági végzéssel lebontatott „Inczédy ház” jutott eszébe, ekként: „Nagyon sajnáljuk, hogy lebontották az egykori Inczédy házat. Perlekedtünk is abban az időben a várossal, még Fazekas doktor úr is kiállt a „lábas ház” megőrzése mellett, ám mégis lebontották. A helyén épült házról néhány éve lekerült az emléktábla, nem tudjuk, hol van.”
„Azt hittem, hogy az Inczédy sor 11/B szám alatti patika fő bejáratánál jó helyen lesz az emléktábla, amelynek persze bőséges felirata sem érzékeltethette az evangélikus templommal egyidős épület igazi várostörténeti jelentőségét. Sajnos, nem így lett. Egy vihar leverte a falról az emléktáblát, amely 3 darabra tört! Dr. Bulik János főgyógyszerész barátom jelentette az esetet a városi tanácsnak, s restaurálás után vissza akarta helyeztetni az átmenetileg raktárában őrzött táblát. Sajnos nemsokára az Inczédy patika is megszűnt. Nem volt gazdája az ügynek.” /Dr. Fazekas Árpád/
Az új emléktábla azóta ismét a helyére került.
