Nyíregyházán az 1956-os forradalmi események október 27-én kezdődtek. Ezen a napon ismerte meg a város Dandos Gyula nevét. Ott láthatták a lovas szobor ledöntésénél, hallhatták, ahogy felolvassa a követeléseket egy teherautón állva.
1956. december közepén a Béla utca 1. szám alatti kollégiumnál a bejárat előtti járdaszélen ült magába roskadva Dandos Gyula, aki így üdvözölte osztályfőnökét:
– Kezeit csókolom, Tanárnő! Ne tessék haragudni, hogy nem állva üdvözlöm, de nehezemre esne, nem tudok jól mozogni: összetörtek.
– Hol történt ez?
– Nem szabad elmondani!1
… ezen a gyereken nem volt egy borsónyi hely, ahol nem volt véraláfutás. Jó munkát végeztek a pribékek.2
Miért lett ez a srác az egyik célpontja az ÁVH-nak és a megtorlásnak? Rövid életrajzát így mondta el 1956.11.08-án az ungvári börtön épületében, ahová a szovjet csapatok deportálták:
„Dandos Gyula 1938. júl. 2-án Torockón születtem, apám kőműves volt, anyám háztartás vezetésével foglalkozott. Édesanyám 4 éves koromban meghalt. Apám 1944-ben Budapestre vitt nagybátyámhoz, Dandos Sándorhoz. Apámat bevitték katonának 1944-ben. Apám 1946-ban meghalt nyugati fogságban. Elemi iskoláim II. osztályát Budapesten végeztem. Utána 1947-ben a svájci Vöröskereszt kivitt Svájcba, és 1949-ig Svájcban tartózkodtam, ahol tanítottak bennünket. 1949-ben hazajöttem Debrecenbe, egy gyermekvárosba, ahol másfél évig voltam. Feloszlott a gyermekváros és Karcagra kerültem 1951-ig. Majd azután Balkányba kerültem a gyermekvárosba, és itt végeztem el az elemi iskola VII. és VIII. osztályát. Majd elemi iskolám befejezése után Nyíregyháza, Béla út 1. szám alatt levő diákotthonba kerültem, ahol jelenleg is lakom. Gyámom továbbra is az állam volt.”
1956. október 26-án a Kossuth gimnázium diákjai azt tervezték, hogy a főtérre mennek koszorúzni. Dandos Gyula így számolt be erről a napról:
A kivonulás a Kossuth-szoborhoz nem történt meg, mivel az iskola igazgatója és a tanárok nem engedték meg. A tervezett kivonulást megelőzte egy ünnepély, mely az elhunytak tiszteletére volt, akik a tüntetés alkalmával (okt.23-i budapesti-szerk.) hunytak el. Mivel nem lehetett kivonulni, mindenkit a saját osztályába terelt be az iskolatanári kara. Ez alkalommal minden osztály megvitatta a diákköveteléseket,egységesen elhatározták, hogy azokkal a követelésekkel egyetértenek, melyeket országos viszonylatban a diákok követeltek. Például az orosz nyelv ne legyen kötelező, egyetemi felvételek rendezése, kollégiumi ellátások rendezése.Majd eközben a város lakói betódultak a Kossuth Gimnáziumba, de már ekkor minden iskolából voltak. Ekkor egy fekete hajú 22 éves férfi felszólított bennünket, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Én megkérdeztem és a többi diák is, hogy hova akarnak menni, mit akarnak? Erre azt mondta: „Ha magyar vagy, csatlakozz hozzánk, majd megtudod.” A tömeg rendezetlenül kivonult az utcára, a Malinovszkij-szobor elé, ahol volt egy teherautó és 5—6 munkásból álló csoport, akik a teherautóhoz tartottak és akihez csatlakozott a fekete hajú egyén is és néhány ipari tanuló. A fekete hajú felmászott a szoborra és először egy nemzeti színű zászlót helyezett el, és olyan szavakat mondott, hogy 12 év után függetlenek vagyunk (ezt a fekete hajút a nyíregyházi fiúk valószínű ismerik, akiket fentebb említettem). Az ott lévő tömeg mereven nézte az eseményeket, én magam is, majd ekkor kezdtek hozzá a szobor döntéséhez az a különálló csoport, akik a kocsihoz tartoztak. Ez a csoport drótkötéllel lehúzatta a szobrot, és két személy, a fekete hajú és egy értelmiségi szőke személybeszédet mondott, és a debreceni diákság 20 pontját, mely követelés volt, felolvasta, majd utána én olvastam fel a nyíregyházi diákság követelését. Tartalma szovjetellenes volt, mert tartalmazott egy mondatot, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki hazánk területéről, mert belső problémáinkat rendezni tudjuk magunk erejéből. A társadalmat nem akartuk megdönteni. A szöveget, amit felolvastam, én és Vass Sándor kezdte a fogalmazást és az egész osztály, valamint Vasvári István. Ezt követően kocsin maradtam és a nyomda elé indultam, a tömeg pedig jött utánunk. A nyomdához érve minket nem engedtek be, mivel egy öt tagból álló csoport már akkor bent volt a röplapokat nyomatni …
Dandos Gyula október 26-a után forradalomban leginkább „hírszerzőként” funkcionált. A szovjet csapatok, tankok mozgását figyelték, jegyezték fel és továbbították a forradalmi bizottságoknak.
A Diáktanácsot vezetőjévé és a Városi és Megyei Forradalmi Bizottság tagjává is megválasztották.
A forradalom leverésekor az ÁVH elfogta, először Ungvárra szállították, majd vissza Nyíregyházára. Osztályfőnöke ismerőse, dr. „Dévényi Zoltán tüdőszakorvos kedvező véleménye alapján már 1957. január 14-én átkerült a szentgotthárdi Iskolaszanatóriumba tüdőtágulás miatt (valóban éveken át sokat betegeskedett és a sok igazolt mulasztás miatt különvizsgát kellett tennie). Innen az első szökési kísérlete után azonban 1957. január 22-én Szombathelyre utalták a Gyermekvédő Intézetbe.”3
Svájcba szeretett volna kijutni, ezért egy második szökési kísérletet is tett, amikor fejlövés érte és azonnal meghalt. Holtestéről nem tudunk semmit.
