A nyíregyházi Evangelikus Kossuth Lajos Gimnázium (EKLG) eredetileg Ágostai Evangelikus Hitvallású Főgymnasium volt. 1890-ben a március 15-i ünnepség alkalmával Bencs László, a város akkori polgármestere felajánlást tett. Így írt erről a gimnázium értesítője.
Nyíregyháza városának polgársága hagyományos tisztelettel meg szokta ünnepelni, pártkülönbség nélkül, az 1848-ik év márczius 15-dikét. Megünnepelte, hazafias ünnepet ült 1889-ben is. E napnak emléke azonban örökre emlékezetes és különösen nevezetes marad az eddigi ünneplések között, mivel ekkor a kegyeletes érzelmeket ápoló hazaszeretet, mely vajmi gyakran hangzatos szavakkal elégszik meg, tettekben nyilvánuló áldozatkészségben nyert kifejezést.
Ugyanis Bencs László úr, ma városunk polgármestere, az ünneplő polgárok seregében szót emelt, és a szabadságharcz legkiemelkedőbb alakjának nevét kívánva megörökíteni azt indítványozta, hogy határozza el, mondja ki a polgárság azt, miszerint Kossuth Lajos nagy hazánkfia emlékére egy ezer forintos alapítványt teremt, melynek kamatját ösztöndíj képen a nyíregyházi ágost. h. evang. főgymnasium VIIl-ik osztályának egyik tanítványa élvezendi, ki magát a magyar történelem tanulásában leginkább kitünteti.
A szavak gyújtottak. A rögtön elkészült íveket lelkesedve szedték ki a polgártársak egymás kezéből, versenyezve a felett, hogy a nemes czélra teendő áldozatnál ki legyen elsőbb. Egy negyed óra alatt háromszáz forintot meghaladó összeg volt együtt. Erre a lelkesült közönség megalakította saját kebeléből az alap kezelő bizottságot. Tagjai lettek: Bencs László elnöklete alatt: Hoffmann Adolf, Kerekréthy Miklós, Leffler Sámuel, Okolicsányi Géza, Somogyi Gyula, Török Péter urak.
Az ünneplő közönség a kiküldött bizottságot egyszersmind teljesen felhatalmazta aziránt is, hogy az alapgyűjtést és kezelést illető, szóval a czélhoz vezető intézkedéseket tegye meg, felkérvén Leffler Sámuelt a jegyzői s Török Pétert a pénztárosi teendők végzésére. A bizottság lelkiismeretesen megfelelt a beléje vetett bizalomnak; a gyűjtést szorgalommal folytatta. Egyesek, — ezek között a városunk közügyei iránt minden időben melegen érdeklődő, és a nemes eszmék iránt lelkesen érző Dessewffy Dénes, Alajos és Béla grófok Királytelekről, és intézetek, — miként az alábbi részletes kimutatásban olvasható — tekintélyes összeggel járultak az alapítványhoz úgy, hogy az 1889-ben még csak 809 frt 94 krajczárt tevő összeg 1891. évi márczius 15-ikén már az eredetileg tervezett 1000 forintot meghaladta. Időközben a bizottság szükségesnek látta, hogy a felett intézkedjék,’ miszerint levelet intézzen a nagy hazafihoz s kérje fel arra, hogy engedje meg, miszerint a létre jött alapítvány az ő nevét viselje.
A levél fogalmazásával jegyző bízatott meg, s az 1890. évi augusztus hó 28-án következő tartalommal küldetett el Kossuth Lajoshoz:
Feledhetlen emlékű Nagy Hazánkfia!
Városunk összes polgársága ez évben is, mint minden időben, meg ünnepelte hazánk szabadságának hajnalát márczius 15-dikét! A nemzeti feltámadás ezen nagy ünnepén városunk polgársága a szellem szárnyain emelkedett fel ama dicsőkhöz, kik egész életökkel, magasztos és bátor tetteikkel, lelkesítő önfeláldozásukkal minden idők nemzedékeinek elévülhetlen ragyogásu példát nyújtottak arra nézve, hogy kell a Hazát igazán szeretni, érette élni, áldozni s bátran meghalni! E nagyok legdicsőbbje Te vagy feledhetlen emlékű nagy Hazánkfia! A te élő példád, töretlen sziklaszilárd jellemed, még bánatos hontalanságodban is a világtörténelemben páratlan honszereteted, a tiszteletteljes csodálat a tántoríthatlan őszinte szeretet, a szabadságunk megteremtő atyja iránti legforróbb és leghálásabb gyermeki ragaszkodás szent érzelmével töltik be mindnyájunk lelkét.
Ez őszinte tisztelet és ragaszkodás érzelmeitől áthatva közlelkesedéssel határoztuk el mi a szabadság dicső napját ünneplő polgárság, hogy nagy nevedet tényleg is megörökitjük magunk között. Kimondtuk azt, hogy egy 1000 forintos alapítványt létesítünk, mely nevedet viselje, s melynek kamataiból a nyíregyházi ágostai evang. főgymnasium VIII-ik osztályának a magyar történelemben legtöbb ismeretet felmutató jeles, tiszta erkölcsű növendéke — vallásfelekezeti különbség nélkül — részesüljön minden tanévzáró ünnepély alkalmával jutalmazásban. Az alapítvány ma már létesült!
Nekünk jutott azon valóban megtisztelő bizalom polgártársaink részéről, hogy ezt Neked, e sorokban tudomásodra juttatni szerencsések lehessünk, egyszersmind mély alázattal és bizalommal esedezzünk azért, hogy méltóztassál nekünk kegyesen megengedni azt, miszerint ez alapítvány örökké nagy nevedről neveztessék.
Ezen kérelmünk előterjesztésére főleg az ösztönöz, hogy a nevezett tanintézet magyar ifjúságának lelki szemei előtt évenként ujíttassék fel dicső emléked!
Életednek hátralévő szakára Istenünkhöz áldásért fohászkodva, a legmélyebb tiszteletünk és hálánk kifejezésével maradtunk, emlékedet szíveinkbe zárva
Nyíregyházán, 1890. évi augusztus hó 26-án.
hazafiui üdvözlettel örökre híveid:
Bencs László, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, Dr. Meskó László, Leffler Sámuel, Kerekréthy Miklós, Májerszky Béla, Török Péter.
Kossuth Lajostól az alábbi levél érkezett, melyet az eredetiről készített képpel teszek itt közzé.
A kezelő bizottság tulajdonképeni feladatának végére ért akkor, a midőn az alapot összehozta; kötelességének tartotta azonban azt is, hogy azokhoz, kik tetemesebb összeggel járultak az alap létesítéséhez, írásban intézzen köszönetét Legutolsó ténye az alapítólevél formaszerű megalkotása volt és az, hogy Kossuth Lajosnak eredeti levelét és az alapítványi összeget, 1024: forintot, megőrzés és kezelés czéljából a főgymnasiumi tanácsnak átszolgáltatta.1
A Kossuth Lajos emlék-alapítvány alapítólevele
Nyíregyháza városának 1889. évi márczius hó 15-két ünneplő polgársága, ez örökre emlékezetes nagy napnak és a szabadságharcz legdicsőbb alakjának tiszteletére egy alapítványt létesít a következő feltételek mellett:1. Az alapítvány neve: „Kossuth Lajos emlékalapitvány. 1848.“
2. Az alapítvány összege 1000 azaz egyezer forint osztr. magy.értékben, mely összeg a nyíregyházi ágostai ev. hitv. főgymnasiumnak adatik örök tulajdonul; kezelése a főgymnasiumot kormányzó tanácstagjaira bizatik.
3. Az alapítvány czélja és rendeltetése, hogy annak kamataiból a nyíregyházi ágostai ev. főgymnasiuin Vlll-ik osztályának egyik jó magaviseletű növendéke, pályázat útján, évenként megjutalmaztassék.
4. A kitüntetett ifjú megjutalmzásánál figyelembe nem veendő sem vallása, sem szüleinek vagyoni állása, sem származása, egyedül jeles szorgalma és a magyar történelemben elért tanulmányi eredmény, így véljük leginkább az „egyenlőség” szent eszméjét megvalósítani: „Erkölcsitulajdonok lépjenek versenyre egymással s győzzön a jobb„
5. Az ösztöndíjra a tanári testület évenként pályázatot hirdet a Vlll-ik osztály növendékei között. Az írásbeli dolgozat tárgya mindig a magyar történelem köréből tűzendő k i; még pedig minden év deczember18-ig; az idegen kézzel irt pályaművek jeligével ellátott levél kíséretében a főgymnasium igazgatójánál márczius hó 1-ső napjáig bezárólag nyújtandók be.
6. A pályamüveket a Vlll-ik osztályban tanító magyar történelem és magyar irodalom szaktanárai együtt bírálják meg; írásban kifejezett véleményüket a tanári testület elé terjesztik, mely a viszonylagosan legjelesebb pályaművet a főgymnasiumi tanácsnak meg jutalmazás végett beterjeszti, hol is a jeligés levél felbontatik s a jutalom kiadása elhatároztatik.
7. A jutalom mindenkor márczius hó 15-én az összes tanuló ifjúság,főgymnasiumi tanári kar és tanács s egyéb tanügy barátok jelenlétében a főgymn. korbeli felügyelője által adandó ki, mikor is a megjutalmazott ifjú pályaművét vagy felolvassa, vagy felolvastatja.
Adja Isten, hogy ez alapítványunk következtében ifjaink lelkébena hazai történelem tanulmányozására kedv, a történelmi nagy alakok erényeinek utánzására lelkesedés s a haza iránt jeles tettekben nyilvánulószeretet ébresztessék!
Kelt Nyíregyházán, egyezernyolczszázkilenczvenegy (1891.) évi junius hó 15-én.
A polgárság megbízásából: Leffler Sámuel, Bencs László,a Kossuth Lajos-alap kezelő bizottság elnöktagja, jegyzője. Dr. Meskó László. Kerekréthy Miklós. Okolicsányi Gtéza.Török Péter. Bogár Lajos. Somogyi Gyula.
- Evangelikus főgimnázium értesítője 1891. ↩︎
