Szilágyi Lászlót, Tomasovszky Andrást halálraítélték, 205 fő börtönbüntetést kapott, 107-et közbiztonsági őrizetbe, 72 főt rendőri felügyeletre, 344 főt bűnügyi nyilvántartásba vettek. Nyíregyháza 1956 őszén nem maradt tétlen.
1956. október 23-án városunkban csend volt, csak a suttogások indultak be a budapesti hírek hallatán. Kisvárdán még aznap leverték a Vulkán Öntöde vörös csillagát. Másnap, 24-én szovjet harckocsik Beregsuránynál átlépték a határt és elindultak Nyíregyháza irányába.
Október 26-án délelőtt fizetésnap volt a megyei nagyvállalatoknál. Tomasovszky András (33 éves), aki a Mélyépítő Vállalat villanyszerelője, miután a Vasgyár utcai telepen felvette a bérét, gyalog indult a Széchenyi utcán a városközpont felé. A jelenleg Jósa András múzeumként működő épület akkor a Megyei Pártbizottságnak adott helyet, amiről a vörös csillagot éppen szerelték le a munkások. Ezzel egyidőben a Korona-szálló ablakából egy Sztálin szobor repült az utcára, ahol darabjaira hullott. A Hősök terén (akkor Beloiannisz tér) lévő Hungária (Vesszős) étterembe ült be András, ahonnan a téren folyó eseményeket figyelte. Látta, ahogy az irodaház tetejéről Budai András segédmunkás vezetésével néhányan ledöntik a vörös csillagot.
Ezután Budai lekiabált, hogy valaki vigyen fel egy magyar zászlót. Tomasokvszky András gondolkodás nélkül elindult és az Irodaház tetejére felvitt egy nemzeti színű zászlót, melyet a csillag helyére kitűztek. A zászló eredetileg egy első emeleti erkélyen volt.
Szilágyi László (32 éves), a Villanyszerelő Vállalat tervelőadója éppen munkahelyére igyekezett, de előtte betért az 1.számú csemegébe kávét inni. Innen figyelte az eseményeket. Felismerte a tetőn tartózkodó Tomasovszkyt. Ismerték egymást, 1953-55 között együtt dolgoztak a Villanyszerelő Vállalatnál.
A térre a csillag lehullás után fordult be egy villamos a Rákóczi út felől. A tömeg a festékbolt előtt feltartóztatta, majd a tetejére felkapaszkodott Veres Viktória és elszavalta a Nemzeti Dalt. A kalauz ezután a villamos tetején lévő deszkatáblát leszedte, melyen a „Világ proletárjai egyesüljetek” felirat díszelgett, majd a tömeg elénekelte a himnuszt.
Veres Viktória „1953-ban érettségizett a Zrínyi Gimnáziumban és a forradalom alatt Rácz István városi munkástanácsi elnök titkárnője volt. Emiatt egy hónapi vizsgálati fogságot is el kellett viselnie. Végül kénytelen volt szülővárosát húgával, Hortenziával együtt elhagyni. Ekkor tehát a villamos nem járműként szerepelt, hanem mint alkalmi szónoki emelvény, szószék! A villamos tetején volt még Nánási László (az áramszedőt húzta le) és egy Auxi vezetéknevű egyén is.” (Fazekas Árpád)
Veres Viktória 1997-ben halt meg Budapesten.
„Október 25-én (csütörtökön) a diákság Nyíregyházán is megpróbálta engedélyeztetni azt a másnapra tervezett tüntetést, amit a budapesti harcokban elesett nyíregyházi Tárnoki testvérek (Ferenc 23 éves mérnök és Tamás egyetemi hallgató) iránti kegyeletből kezdtek el szervezni. A Kossuth Gimnázium tanulói a városháza előtti Kossuth szoborhoz, a Vasvári Gimnázium tanulói a Petőfi szoborhoz szerettek volna felvonulni és elhelyezni koszorúikat. A Kossuth Gimnázium diákküldöttsége Fekszi Istvánnak, a megyei tanács elnökének és Molnár Jenőnek, a megyei tanács elnökhelyettesének (Varga Sándor az MDP megyei titkárának jelenlétében) tolmácsolta kérését és átadták az addigra már összeállított követeléseik listáját is. A nagyobb vállalatokhoz (pl. Villanyszerelő Vállalathoz) is befutottak a diákság tervezett felvonulásával kapcsolatos értesülések és egyben az a tanácsi ukáz is, hogy a vállalat dolgozóinak csatlakozását a felvonuláshoz meg kell akadályozni. A felügyeleti szervek az iskolák igazgatóit is kötelezték, hogy a diákokat tartsák távol az utcai tüntetésektől. A tanári kar sehol sem engedélyezte tanulóinak a felvonulást. A Kossuth Gimnázium diákjai így az iskola udvarán tartottak megemlékezést október 26-án délelőtt az elesett Tárnoki fiúkról.
A Vasvári Pál Gimnáziumban az első órát még meg lehetett tartani, a többit már nem. A megyei pártbizottság utasítására bejött az iskolába a megyei oktatási osztály akkori vezetője, Orosz Ferenc (később megyei első titkár), aki osztályról osztályra járt, hogy meggyőzze a fiúkat, álljanak el a tüntetéstől, de nem járt eredménnyel. A diákok forrongtak, nem akartak engedni elhatározásukból, hogy kivonuljanak a Petőfi szoborhoz. Az igazgató utasítására az iskolát bezárták, a diákokat pedig hazaküldték.”[3]
Ekkor még Budai András volt az összegyűlt tömeg vezetője. Elterjedt a hír, hogy a Kossuth gimnáziumban a forradalomhoz csatlakozni akaró diákokat fogva tartják a tanárok. Elindult a tömeg kiszabadítani őket. Fél tizenkettő körül járt az idő.
Az Irodaház előtti tömeg sorban elindult. Az első sorban bal oldalon Tomasovszky, mellette három nő, majd Szilágyi László haladt. A csapatot Budai vezette, kezében egy zászlóval. A Kossuth téren rendőrkordon fogadta őket, sőt egy szovjet páncélautó is megjelent, de az megfordult és elment. A rendőrkordon szétnyílt és akadálytalanul haladhattak tovább az emberek a Kossuth gimnázium felé.
A Kossuth gimnázium előtt Dandos Gyula, negyedikes diák javaslatára a középiskolások egy része csatlakozott a tömeghez. A diákok valójában nem voltak bezárva az osztálytermekbe és az ÁVH sem őrizte őket. Az iskola udvarán éppen szavalatok hangzottak el.
Közfelkiáltásra a Pátzay Pál alkotta Kozák-lovas szoborhoz mentek. Déli 12 óra körül járt az idő. A szobrot még Malinovszkij marsall kérésére állította a nyíregyházi városvezetés. Egy teherautó segítségével ledöntötték.A lehulló szobrot kalapáccsal szétverték a jelenlévők. Megpróbálták lefeszíteni a neveket tartalmazó márványtáblákat is, de nem jártak sikerrel.
„Tomasovszky András felállt a szobor talapzatára és felolvasta a Borsod megyei munkástanács sztrájkbizottságának ötpontos határozatát tartalmazó röplapot, amelyet a félbőrkabátos miskolci férfi adott át neki. Tomasovszky közölte, hogy ennek alapján a nyíregyháziak is egy hasonló röplapot fognak összeállítani és hívta az összegyűlteket, hogy vonuljanak a nyomdához, majd a rádió stúdiójához, hogy a rádión keresztül is tudtul adják Nyíregyháza csatlakozását a budapesti szabadságharcosokhoz.”[3]
Ezután Dandos Gyula, a forradalmi ifjúság későbbi vezetője felolvasta a nyíregyházi diákság 21 pontos követelését egy teherautón állva. Nyíltan követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását.
„Dandos Gyula vallomása szerint a nyíregyházi pontokat a debreceni mintájára rajta kívül Vass Sándor középiskolás diák valamint Vasvári István gyógyszerészsegéd állította össze „de benne volt az egész osztály„.
A fordulatot jelentő október 26-i események zárásaként a tömeg a városháza elé vonult, ahol azt javasolták, válasszanak küldöttséget, amelyik a kormányhoz megy, hogy a nyíregyházi követeléseket előterjessze. A diákság képviselőjeként Dandos Gyula is bekerült a küldöttségbe, és az ő javaslatára Rácz Istvánt, a Vasvári gimnázium tanárát is beválasztották. Rácz, mint a forradalom egyik vezetője intézkedéseiben számított a diákok közreműködésére. Dandosnak és a vasváris Szatmári Bélának ő adott utasítást, hogy még aznap este szervezzék meg az őrséget. Az őrszolgálatra jelentkezett fiatalok feladata az volt, hogy a városi és a megyei tanács épületében a bejáratnál és a folyosókon teljesítsenek szolgálatot és a megyei Nemzeti Bizottság elnökének, Szilágyi Lászlónak az utasítására igazoltassák az épületbe a belépőket.” [1]
Szilágyi László csak később csatlakozott az itt összegyűlt tömeghez. Hallotta beszélni Dandos Gyulát, azonban a szobor ledöntéséről lemaradt.
A nap végére a helyi forradalmi tömeg irányítása Szilágyi László és Tomasovszky András kezébe került. Egyre gyakrabban skandálták a „ruszkik, mars ki!” mondatot. A szobor ledöntése után elindultak a helyi nyomdába, hogy röpiratot nyomtassanak. A három teherautó elindult az Északi Temetőbe, a szovjet síremléket ledönteni.
A nyomda jelképes elfoglalása után elkezdték kinyomtatni némi változtatással a miskolciak ötpontos kiáltványát.
Eközben Szilágyi László táviratot küldött Nagy Imre miniszterelnöknek, melyben követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását.
A temetőből visszatérő tömeg a Kossuth téren 1944-ben felállított szovjet síremlékeket is ledöntötte.
A tüntető tömeg elfoglalta a városi tanács épületét, melynek erkélyéről beszédeket tartottak. Itt közfelkiáltással megválasztották az „Ideiglenes Forradalmi Bizottságot”, melynek tagja volt Rácz István, Tomasovszky András, Szilágyi László, Szentmártoni Sándor és Dr. Molnár Jenő. Innen a tömeg egy része átvonult a börtönhöz, ahonnan 166 elítéltet szabadítottak ki. Köztük sajnos köztörvényeseket is.
A Nyíregyházi Rádió épülete előtt a vezetőket arra kötelezték, forradalmi felhívásokat, híreket sugározzanak. „18.30-kor hangzott el a rádióban az Ideiglenes Munkástanács Intéző Bizottságának felhívása, amelyet a másnapi Szabolcs-Szatmári Néplap is közölt.
„1956. október 26-a nevezetes napja Nyíregyháza város történelmének. Ezen a napon Nyíregyháza város dolgozói nemzeti színű zászlók alatt felvonultak a város főterére azért, hogy a széles nemzeti egység nevében kibontakozó új életünkhöz erőt adjanak. Ez a békés tüntetés méltó volt Nyíregyháza város munkásaihoz, értelmiségéhez, diákjaihoz. Rend és nyugalom volt egész nap. Ezzel bizonyították, hogy megértették Nagy Imrének, a kormány elnökének a magyar dolgozó néphez, a nemzethez intézett szavát.”-
kommentálja a felhívás a városban történteket. Majd szólt a polgárőrség és a városi Munkástanács Intéző Bizottságának megalakulásáról. Végül széles nemzeti összefogás jegyében rendre és nyugalomra hívta fel a város lakosságát (Szabolcs-Szatmári Néplap Nyíregyháza 1956. október 27. 1-2.).”[3]
Még ezen a napon délután 3 óra körül a Damjanich laktanyához vonul a tömeg egy rész és fegyvert követelnek. Az 52. számú lövészezred és a helyőrség parancsnoka, Hubicska Zoltán (32 éves) őrnagy, Tomasovszky András segítségét kéri a csoport lecsillapításához. Egy részük szót fogad, de az ott maradottak Budai András vezetésével meg akarta támadni a laktanyát. Könnygázzal és riasztó lövésekkel oszlatják a tömeget, egy repesz megsebesíti Budai Andrást is. Fegyverhez nem jutott a csoport.
Nyíregyháza 1956. október 27-én az Úttörőházban megalakult Csürös Antal tanár vezetésével a Diákparlament. Vezetésével a diákok itt készítik a röplapokat, amelyekkel a szovjet katonákat tájékoztatják, nem ők, hanem a diktatúra, a zsarnokság az ellenségük. Itt a helyi forradalom szűk egy hetében „diáktanya” jött létre azzal a céllal, hogy bármikor mozgósíthatók legyenek. Egymást váltva mindig tartózkodott ott 20-30 diák, akik innen indultak őrségbe, vagy telefonügyeletet ellátni. A telefonügyeletes diákoknak álnéven adott időközönként fel kellett hívniuk a határállomásokat és néhány települést, hogy információt kapjanak a szovjet csapatok mozgásáról.
‘A Szabolcs-Szatmári Néplap október 27-i számában jelent meg. Ezeket a Közgazdasági Technikum és a Zrínyi gimnázium diákjai küldték Nagy Imréhez és Kádár Jánoshoz. Kérték a fogvatartott ifjak szabadon bocsátását, a rend mielőbbi helyreállítását és amnesztiát azoknak, akik a harcokban részt vettek.'[2]
Ugyanezen a napon, szombaton a városon átvonuló szovjet tankokat kövekkel dobálták meg a tüntetők. Az egyik gépkocsira felkapaszkodott Gabulya Mihály (51 éves), aki közvetlen közelről lőtt fejbe egy szovjet tiszt. Ő volt az első mártírhalált halt tüntető a városban. Ekkor már a Kossuth téren legalább ezer ember skandálta, hogy „ruszkik, mars ki!„. A Korona szálló padlásáról ekkor a tüntetőkre lőttek, négy ember megsebesült.
Október 29-én megalakul a Megyei Nemzeti Bizottság, aminek vezetője Szilágyi László lesz. Ekkor más napok óta folytak a tárgyalás Fekszi Istvánnal a megyei tanács elnökével. Mivel a honvédség és a rendőrség helyi parancsnoksága átállt a forradalmárok oldalára, sok értelme nem volt már a tárgyalásoknak. A Megyei Nemzeti Bizottság lett a fő hatalmi szerv a megyében. Csak egy hétig működhettek, de mindent megtettek a megyében a rendért és nyugalomért.
A többpárti demokrácia visszaállításának kísérlete is megtörtént. A Szociáldemokrata Párt, a Petőfi Párt és a Kisgazda Párt Nyíregyházán tartotta alakuló ülését. Ez alatt az egy hét alatt volt remény, hogy egy békés átmenet lesz a kommunista diktatúra és a polgári demokrácia között.
Október 30-án a forradalmárok letartóztatták Fekszi István megyei tanácselnököt és Varga Sándor első titkárt.
November elsején az MDP egykori embereiből Nyíregyházán megalakult az MSZMP, ideiglenes elnöke Oláh László lett.
November 4-én a Nyíregyháza körül állomásozó szovjet csapatok megszállták a várost és kiszabadították Varga Sándort és Fekszi Istvánt.
November 5-én megalakult az új hatalmi szerv, a Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács, melynek elnöke Benkei András, aki az MDP nyíregyházi titkára volt. A tagok között ekkor ott van Szilágyi László és Hubicska Zoltán, de helyet kapott a régi rend híve, Fekszi István is.
November 6-án letartóztatták a Megyei Nemzeti Bizottság vezetőit, akiket Ungvárra szállítottak. Onnan csak december elején hozták vissza őket.
Hozzákezdtek a forradalom egy hete alatt alakult bizottságok, munkástanácsok felszámolásához. A leváltott tanácsi vezetőket visszahelyezték a posztjukra. Egyes emberek forradalomban tanúsított magatartását vizsgálták és megkezdődött ezek alapján a tisztogatás.
A megtorlás
A forradalmi ifjúság vezetője, Dandos Gyula 1957.02.10-én Szentgothárdnál határátlépés közben fejlövést kapott, azonnal meghalt.
Szilágyi Lászlót, Tomasovszky Andrást 1958 májusában halálraítélték. Tomasovszky András utolsó szavai:”Nem tudom, miért halok meg. Igazságtalanul halok meg.„
205 fő börtönbüntetést kapott, 107-et közbiztonsági őrizetbe, 72 főt rendőri felügyeletre, 344 főt bűnügyi nyilvántartásba vettek. Több száz embert rúgtak ki a munkahelyéről, vagy helyeztek alacsonyabb beosztásba.
Többségük munkás-paraszt származású, akiknek a nevében kirótta a büntetést az újonnan alakult hatalom.
Nyíregyházának egy hét jutott az ’56-os reményből.
Galéria
Nyíregyháza, 1956 október 27.Lovasszobor ledöntése
Nyíregyháza, 1956 október 27.Lovasszobor ledöntése
Felhasznált irodalom
1. Nagy Ferenc: Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei
2. Nagy Ferenc: Szabolcsi diákok szerepet a forradalmi eseményekben
3. Némethné Dikán Nóra: Az 1956. október 26-i nyíregyházi tüntetés, A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
4. Folia Historica 25
