Szemben a Fidesszel

2010-ben a Fidesz győzelmére szerintem mindenki a nyakát tette volna. Az MSZP Gyurcsánnyal az élen addigra olyan szinten vállalhatatlan lett, hogy lefutott meccs volt a választás. Ami tagadhatatlan, Gyurcsány Ferenc annyira karizmatikus ember, hogy az általa elnökölt pártokat mindig vele azonosítják. Ez lehet előny is néhány esetben, szerintem viszont hátrány a 2006-ban és utána történtek miatt.

Őszödi beszéd

Hagy írjak pár szót az őszödi beszédről! Sokakkal ellentétben nekem ez nem igazságbeszéd. A kifakadás okait értem, de ezt egy szűk körben, a sajátjainak mondta el Gyurcsány Ferenc fél évvel azelőtt, hogy napvilágot látott. Beismerte, hogy az egész országnak hazudtak, a költségvetési számokat meghamisították és így nyertek. Hazugsággal. Ehhez kellene tapsolnom? Nem fogok. Egy itteni szocialista ismerősöm mesélte nekem, hogy amikor 2006-ban a megyében kampányolt Gyurcsány, akkor két vidéki program között szomorúan ült a nyíregyházi székházban. Arra a kérdésre, hogy mi a baja, azt válaszolta: a választás után 200-an fogják tartani a markukat.

Nyíregyháza

Vissza 2010-hez, amikor tavasszal óriási fölénnyel győzött a Fidesz! Ezt megelőzően Orbán a nyíregyházi megyeháza előtt tartott egy gyűlést, amin ott voltam. Az első felszólaló Adorján Gusztáv nőgyógyász, a megyei kórház főorvosa volt. Meglepődtem, hogy ki mer állni, nem félti az állását. Bátor embernek gondoltam, mert a mindenkori rendszerrel szemben így kiállni komoly következményekkel is járhat. Utólag persze már azt mondom, biztosra ment, a hála sem maradt el, kórházigazgató lett. Később üzletfelem is, a nyíregyházi rendelőjét a cégem rendezte be. A választott berendezések olcsósága miatt többször kellett garanciális okok miatt kiszállnom hozzá, így beszélgetni is tudtunk sokat. Ismerte beállítottságomat, ezért is kérdezte valamikor 2019. ősz végén, mit keresek én a másik oldalon.

Még ebben az évben, 2010-ben az őszi önkormányzati választásokon is tarolt a Fidesz. Ismét azt éreztem, amit 1998-ban, hogy végre be tudjuk fejezni a rendszerváltást, itt vannak az új emberek, nem a pártállamban szocializálódott vezetők, nyugati szemlélet, modern gondolkodás és akik a zakó zsebébe nem teszik bele a kezüket. Ezt Horn Gyula rendszeresen csinálta. Mostanában Kovács Ferenc polgármester is. Nagyon proli mozdulat.

Nyíregyházán mindenki azt várta, hogy a közgyűlésben magát felépítő és a városi fürdő pénzén más városok élményfürdőit látogató Vinnai Győző lesz a polgármester jelölt. Végül a Fidesz a teljesen ismeretlen Kovács Ferencet vette elő a kalapból, aki nyert is, ami nem volt csoda, hiszen akkor egy Fidesz logóval bárki nyerni tudott volna. Gyakorlatilag senki nem tudta, ki ez az ember. Csak a Fidesz legbelsőbb és helyi alapítói tudták róla, hogy Kövér László barátja és helyi mentora az mszp-s Baja Ferenc. Egy forrás szerint az esküvőjén is ott volt mind a kettő, Kövér nem kis felháborodására.

Ebben az időben néha-néha megfordultam a Városvédő egyesület rendezvényein, ülésein. A polgármester beiktatása után a kis Wimbledonban tartottunk összejövetelt, ahová őt is meghívtuk ismerkedési céllal. Első benyomásom az volt, hogy sok beleszólása nem lesz a Városvédő egyesületnek az ő munkájába. Sokat nem is tévedtem. Erről a találkozóról született is egy cikk az akkor még újságként funkcionáló Kelet-Magyarországban.

Kelet-Magyarország 2011.01.21. Középen állok, balra Lipcsei Pál, jobbra már nem tudom ki van.

A Kelet-Magyarország napilap egy levelezőlistát működtetett már évek óta, melyen a helyi értelmiség ismert emberei voltak rajta. Jött egy e-mail a listára, bárki válaszolhatott rá azonnal, amit mindenki olvasott. Ezekből a véleményekből sokszor cikkek születtek a nyomtatott újságban, 15-20 alkalommal megemlítve engem is.

Ez a levelezőlista nagyon jól működött 2010 után még egy darabig. A kritikai hozzászólások, észrevételek, vélemények nem apadtak el ezután sem. Az lett a következménye, hogy a hozzászólásokat elkezdték megjelenés előtt moderálni, ami azt jelentette, néha órákat kellett várni egy-egy reakcióra. A vitát teljesen ellehetetlenítették. Ez a városháza kérése volt és Rendes Sándor, akkori városházi sajtós hűen teljesítette. Gyakorlatilag 2013 környékére teljesen ki is nyírták a V@rosvitát. A városháza megnyugodhatott. Ez piszkosul nem tetszett és nagyon jól előrevetítette azt a stratégiát, amit ma is folytat a városháza: amiről nem beszélünk, az nem létezik.

A 2010 utáni munka jól indult a városházán. Hozzányúltak sok dologhoz, amit az előző vezetés elodázott és ráadásul egészen jól sajtózták is. Ilyen pl. a Júlia-fürdő felújítása során kicserélt csövek kiállítása a főtéren, az irgalmatlanul ocsmány szökőkút lecserélése a római katolikus templom előtt, stb. Aztán eljött nekik a Kánaán, a kormány átvállalta Nyíregyháza teljes adósságállományát. Ez nagyon megkönnyítette a dolgukat, hiszen az adósság törlesztésére költségvetési sorokat már nem kellett betervezni.

2013-2014 elején elindult Sóstó fejlesztése. A tó körül leszórt fehér kavics volt, aminek helyére térkövet és egy rekortán futópályát terveztek. Miután ez ellen sokan felemelték a hangjukat, választási lehetőséget írtak ki a burkolatra. Volt a leszórt kavics, térkő és fából valami. Ki lehetett próbálni a főtéren a három lehetőséget. Teljesen manipulatív volt az egész, mert egy 20 cm mély sóderágy és a térkő között tényleg az utóbbi a nyerő. Batizi Tamás, akkori kabinetfőnök és táskahordozó mutatta be a sóder hátrányait, miközben babakocsis nőket toborzott a kép kedvéért.

Róla két dolgot hallottam. Azt csiripelték, a táska tartalmát megfelezte és csak utána ment be vele Kovácshoz, ezért kellett lecserélni, valamint az azeri pénzmosodából az ő cégének is jutott 27 millió forint.

MaNyuP

Kis kitérő, ami elsőként ingatta meg a hitemet, a magánnyugdíj pénztár, ismertebb nevén manyup államosítása. Nekem már kötelező volt belépni 2000-ben, így esély sem volt, hogy átgondolhassa az ember, miről is van szó. A rendszert magát most nem szeretném ismertetni, de 4-5 év múlva már világossá vált, hogy nem lesz fenntartható. A számítások alapján több százmilliárd forinttal kellett kipótolni a nyugdíjkasszát, mert az előzetes számítások hibásak, esetleg túl optimisták voltak. Valamikor 2002-2003 környékén a kötelező belépést el is törölték, csak nem verték nagydobra. Egy év múlva újra kötelező lett a pályakezdőknek. 2010-re tényleg megterhelte a nyugdíjkassza kieső bevétele a költségvetést. A 2008-as gazdasági világválság az akkori kormányzásról festett kíméletlen képet. Az IMF-re is szükség volt. Totál kiszolgáltatott lett az ország, ezért is örültem, hogy az IMF-et Orbánék kitessékelték az országból. Ehhez viszont rengeteg pénzre volt szükség, amit a Manyup 3000 milliárdos vagyonában találtak meg. Hoztak egy zsarolással felérő törvényt, így majdnem mindenki visszalépett az állami nyugdíjba. A magánnyugdíj pénztárak rendszeresen küldték az egyéni számláinkon lévő befizetéseinkről, megtakarításainkról szóló egyenleget. Az Orbán-kormány ugyanezt ígérte. Immáron 13 éve várjuk az egyéni nyugdíjszámlánkról az egyenleget.

Akkor ezt a lépést nem kritizáltam, talán nyilvánosan még támogattam is, de egy vészcsengő megszólalt bennem. Ha így, egyik napról a másikra hozzányúlnak magánemberek megtakarításához, még ha egy hibás konstrukció is, akkor nem biztos, hogy később, hasonló gátlástalan lépést nem fognak tenni.

Nyíregyháza 2014

Év elején volt egy kósza gondolatom, hogy ősszel elindulok polgármesternek Nyíregyházán. Nyitottam is egy blogot, ahol gondoltam, felépítem magamat. A címe bgy2014.blog.hu volt. Már nem él. Több beszélgetés után már április környékén letettem erről. Függetlenként, ismeretlenként esélytelen az egész. Ezek után kérdés sem volt, hogy újra a Kovács Ferenc általi városvezetésre fogok szavazni. Annak ellenére, hogy soha nem gondoltam és soha nem is éreztem, hogy Kovács egy integratív ember lenne, nem egy polgármester típus. Erről egy későbbi fejezetben írok.

Tavasszal országgyűlési választáson ismét a Fideszre adtam a szavazatomat, amiről kiderült, az utolsó volt, amit kaptak tőlem. A baloldali bénázás, levitézlett emberek ajánlata, még mindig az 1990 előtti szag nálam egyáltalán nem volt nyerő. Sok problémám volt már ekkor a Fidesszel is, de még mindig úgy éreztem, az ország érdekeit szolgálják és a meg-megjelenő disznóságokról Orbán Viktor nem tud. Ez a hozzáállásom egyébként az eltávolodás első lépcsőfoka egyes viselkedéselemzők szerint. A problémát, a bajt már felismertem, de kibúvót, felmentést kerestem rá. Sokat segített az is, hogy a teljesen impotens baloldal ajánlata egyáltalán nem volt meggyőző, talán nem is volt.

A második kétharmados győzelem után vérszemet kaptak Orbánék. Ekkor már nem is nagyon titkolták, hogy tud mindenről. Mészáros Lőrinc neve egyre többet bukkant fel, egyre inkább nem tudtam azonosulni azzal, ami már nyilvánvalóan arról szólt, a falubéli haver gazdagodjon. Próbálták beadni, hogy a nemzeti tőkésosztály kiépítéséről van szó, amit pár percig el is hittem, de annyira azért nem vagyok hiszékeny, hogy el is tudjam fogadni ezt a hazugságot. A gyomrom már egyáltalán nem vette be, amit csináltak a sajtóval, a közbeszerzések manipulálásával.

Ekkor még működött az orvosi berendezéseket forgalmazó cégem. Kaptam egy hívást egy addig ismeretlen pesti cégtől, hogy menjek fel tárgyalni, elég komoly beruházás várható, számítanak az ajánlatomra, mert prémium dolgokat is árulok. Felmentem Budapestre és egy fiatal srác kitett elém egy listát, mondván, ezek a beszerzendő cuccok, ezt még csak egy államtitkár ismerőse adta neki oda kinyomtatva, fussam már át. Átfutottam, majd jelezte, hogy keresni fog. Nekem úgy tűnt, az ellenajánlatot adók közé szánnak és mérges voltam, hogy ez a rohadt mutyi nem állt le, sőt fokozódott, mióta az EU-s pénzek jobban áramlanak ide. Ezután a találkozó után soha nem keresett, nekem is feledésbe merült a sztori, aztán pár évvel később olvastam róla. Tízmilliárdokat loptak széjjel.

A Fidesszel szembeni ellenérzésem napról-napra fokozódott és nagyon csalódott voltam. Említettem, a cégem orvosi műszereket forgalmazott, ezért rendszeresen jártam Düsseldorfba, az évente megrendezett Medica, világméretű, orvosi műszergyártók kiállítására. Itt a nagy gyártók a legfrissebb fejlesztéseiket mutatták be. A beszállítóimmal jópofiztam, gyűjtöttem infókat. Láttam, hol tartanak éppen az orvosi diagnosztikai és terápiás lehetőségek a világban. Jártam Bécsben radiológia kiállításon és konferencián. Naprakész voltam a képalkotó diagnosztikából. És sajnos láttam, hol tarthatna Magyarország, ha nem egy érdekcsoport mozgatna minden szálat! Ebbe most nem mélyedek bele, mert külön fejezetet szánok ennek a témakörnek. A lényeg, hogy irgalmatlan lemaradásban vagyunk még most is. És úgy látom, akarat sem volt a legfrissebb fejlesztések bevezetésére. Pofázhattam én ezt szakmai fórumokon, nem érdekelt senkit. Jó a régi vacak, azt ismerik az angolul sem tudó, döntéshozó orvosok.

Egy pár szót mondanék két nyíregyházi nőgyógyászról, akiknek a hozzáállása teljesen meglepett, amikor a rendelőjük fejlesztéséről tárgyaltam velük. Azért is emelem őket ki, mert valahol ez a hozzáállás jellemző a magyar egészségügyre. Leginkább annak örültek volna, ha mindent ingyen kapnak(hozzászoktatták őket a gyógyszercégek), mivel ez lehetetlen, ezért mindenből a legolcsóbb, legegyszerűbb, diagnosztikára éppen alkalmas készülékeket kérték. Az egyik végigmutatta a „klinikáját” és büszkén mesélte, mit melyik leselejtezésből sikerült megvennie. Erre volt büszke, holott egy hétnyi rendelési díjból új műszereket is vehetett volna. Ez kb. 13-15 éve történt és az Ér utca elején keressétek ezt a „klinikát”. Kiállításokon a cégem standjánál az érdeklődőknek még meg is jegyezte, hogy drága vagyok. Na, ő Hajnal Attila, igazi fillérbaszó orvos, akit nem a műszer jó diagnosztikai képessége érdekelt, hanem hogy minél olcsóbb legyen. Nem is jött létre köztünk semmilyen üzlet. A másikuknak hiába magyaráztam, hogy azon az ultrahangon szinte semmit nem látni, amit venni akar, azzal nem lehet rendesen diagnosztizálni. Az olcsóság nyert a szakmaisággal szemben. És az olcsóság együtt jár a gyakori meghibásodással, korai kopással, elhasználódással.

Momentum

A Fidesszel szembeni csalódásom 2014- év végére már teljes mértékű kiábrándulásba csapott át. A 2010-ben alakult Fidesz-kormány pár év alatt lenullázta magát előttem. Az összes disznóságuk, amik már tényleg védhetetlenek, oldalakat töltenének meg és szerintem olvasóim többsége ezzel tisztában is van. De nem volt más, akit nyugodt szívvel támogatni tudtam volna.

Még valamikor 2007-2008 környékén olvastam a Budapesti Olimpiáért Mozgalomról. Nagyon tetszett az ötlet, hiszen óriási dolog lehet egy ország életében, ha az olimpia történetébe beírhatja a nevét. Talán még utaltam is nekik adományt és abban bíztam, 2010 után ez szóba kerül ismét. Fentebb írtam, hogy elég hamar kiderült a számomra ez az intézményesített, végtelen mértékű lopás kormánya, ami nemzeti színű pántlikával átkötött, hazug lencsével homályosít el mindent. A másik oldalon pedig azok, akiknek mindezt köszönhetjük. A budapesti olimpiával én már nem is foglalkoztam, amikor olvastam, hogy a 2024-es rendezést meg fogja Budapest pályázni. Hidegen hagyott, csináljanak, amit akarnak, bár sok esélyt nem adtam neki. Nem 10 milliós országok szoktak olimpiát rendezni. Aztán elkezdtek a hírek szállingózni, hogy egy lelkes kis pesti csapat ellenzi az olimpia megrendezését és emiatt népszavazást kezdeményez Budapesten. Elolvastam érveiket és meggyőztek, szurkoltam nekik, hogy összejöjjön a szükséges aláírás mennyiség. Össze is jött és nagyon ügyesen a rájuk irányuló figyelmet kihasználva közösség építésbe kezdtek.

Az akkori fideszes sajtó próbálta SZDSZ unokáknak, gyerekeknek beállítani őket, ezért pár hónapig én is csak figyeltem őket. Amikor a nemzettudatról kezdtek beszélni és magyar színek tűntek fel kommunikációikban, akkor éreztem, ez most tényleg valami új, amivel azonosulni tudok.

2017. június elején adtam be a jelentkezésemet hosszas gondolkodás és családi egyeztetés után. Heteken belül megtörtént az interjú az Omnia kávéházban, fel is vettek. Július elején Pottyondy Edina és Tompos Márton újabb nyíregyházi fórumán már momentumosként voltam jelen. Legalább 30-an ültünk a Chloe New Yorkban nagytermében és hallgattuk őket. A fórumról késtek legalább fél órát és sajnos ez a tulajdonságuk a későbbiekben sem változott.

A sikeres tavaszi berobbanás és országjárás után május 1-én egy vállalható felvonulást szervezett a Momentum Budapesten. Európa Nap néven. Futott a szekér, sokan csatlakoztak, látták, hogy van remény, van választási lehetőség. Ezen felbuzdulva hoztak egy meglepő döntést. Meghirdették a Nyitás Fesztivált. Az utolsó pillanatban, amikor már mindenki más-más fesztiválra készült. Könyörögtek mindenkinek, hogy menjünk, bulizzunk, segítsünk. Egy nyíregyházi tagtársunk elment segíteni. Azt mondta, a fejetlenség csúcsa volt, amit ott látott. A vásárolható ajándékokról se egy leltár, se egy árjegyzék, semmi nem volt. Értelmetlen, csak a belső körnek szóló feliratú pólók. Pl. számok a pólón: 266 500 akárhány. Senki nem tudja mi ez. Azóta megtudtam, ennyien írták alá a népszavazási kezdeményezést. Ha belegondolok, ez egy tökéletes előjele annak, a Momentum kommunikációs csapata borzasztó gyenge. Erről későbbi fejezetekben írok.

A fesztivált a képek alapján senki nem látogatta. A képeken 10-12 ember ugrál a színpad előtt, akikről mindenki tudja, momentumosok. Óriási bukás. Nem csak anyagi, de erkölcsi értelemben is. Számonkérés volt, mismásolás volt. Egy tagunk fogalmazta meg jól akkor: elbuliztatok 12 milliót.

Még ebben az évben, a debreceni Campus fesztiválon egy napig a momentumos sátorban segédkeztem. Itt volt egy klassz kerekasztal beszélgetés a felsőoktatásról, melyen még Pottyondy Edina képviselte a mi színeinket.

A Momentum őszi programját úgy tervezték, hogy a megyében csináljunk 7-8 bemutatkozó lakossági fórumot. Ráértem, úgyhogy segítettem, telefonáltam, termeket béreltem, elmentem szerződéseket aláírni és ki is fizettem a terembérletet. Minden esetben. Erről akkor úgy gondoltam, ez a támogatásom az induló pártnak.

2017. őszén Nyírbátorban leszerveztem a termet a művelődési házban. Kimentem személyesen aláírni a szerződést, befizettem a bérleti díjat. Alig érek haza, hív az ottani kapcsolattartó nő, hogy vissza az egész, mégsem tudják kiadni nekünk a termet. Indoklás nincs, a pénzt visszautalják. A madarak azt csicseregték, a megyei és a nyíregyházi MSZP-től ment a telefon, hogy nem engedhetnek be bennünket. Gyors telefonálgatás és helyszíni szemle utána a Csekő kávéház tudott nekünk termet kiadni. Emlékszem, nyolc érdeklődő volt, a teát, üdítőt is én fizettem.

2017. őszén a nyírbátori Csekő kávéház különtermében (Cseh Katalin, Bankus Tibor és Gyuris Dóra)

A pesti momentumosok most is késtek, addig próbáltuk mi szóval tartani az érdeklődőket. A ma is ismert arcok közül Cseh Katalin jött el ide, egyik tagtársunknál aludtak aznap éjjel, mert másnap Vásárosnamény és Mátészalka volt a fórumok helyszíne. Naményban egy 85 éves bácsi jött el csak, de mondta, ő mszp-s és csak érdeklődik. Mátészalka jobban sikerült, az egy pizzériában volt, 6-7 fiatal érdeklődővel.

Javasoltam, hogy a kisebb településeket a listából vegyük ki, mert nem fog jönni senki, mi pedig előtte elmegyünk, szórólapozunk, plakátolunk, időt, pénzt szánunk rá feleslegesen. Csináltattam plakátokat, amikre csak a helyszínt és dátumot kellett ráragasztani (mint a cirkuszosokra), így mindenhol profi plakátokkal jelentünk meg. De amikor egymás után a második helyszínre nem jött el senki, akkor már nem sok kedvem volt ezzel foglalkozni. Szerencsére a pestiek is megértették, nem erőltették tovább a helyzetet. A gond az volt, hogy ez az országjárás nem volt kellően beharangozva, előkészítve, a helyi szervezetre volt bízva az egész. Ránk, akik soha nem csináltunk még ilyet és nem is értettünk hozzá. El volt engedve a kezünk. Pénzről soha nem esett szó, de úgy voltam vele, legyen ez egy befektetés a jövőbe.

2017. őszétől 2018. tavaszáig rendszeresen kint voltunk egy pulttal az utcán, ahol a civil ellenes törvénnyel kapcsolatos népszavazáshoz szükséges 200 ezer aláírást gyűjtöttük.

2017. ősz-tél a Kossuth téren Nyitrai Rolanddal

Az emberek azt sem tudták, miről van szó, nem nagyon írtak alá, a kezdeményezés megbukott, szerencsére a 2018-as országgyűlési választások hírei között ez elveszett. Semmi értelme nem volt.

2017. ősz végére eldőlt, hogy a Momentum mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet indít. Én a nyíregyházi 1. EVK-ra jelentkeztem be. Önéletrajzot küldtem, terveket, rábólintottak. Még valamikor nagyon az ősz végén egy jelölti tábort rendeztek a Duna melletti Szigetmonostoron. Szabolcsból hárman mentünk, mint leendő jelöltek. Még aznap este kiscsoportos foglalkozás volt, ahol magunkról beszélhettünk. Ekkor hangzott el az egyik szabolcsi jelölt szájából, hogy ő szerinte nem volt holokauszt. Megállt a levegő. Majd finomított, hogy nem úgy volt, ahogy állítják. Semmiképpen nem tudtam ezzel azonosulni és az esti buliban láttam, hogy ezt még nagyon ki kell majd beszélni. Pestiek beszélgettek vele erről és úgy tűnt, sikerült jobb belátásra bírni. A Momentum befogadó volt, vagy csak kellett ez az ember is? Az éjszakai buliból nem vettem ki a részemet, mert fáradt voltam és a zene is pocsék volt. Aludni a horkoló szobatársam és a folyosói részeg kiabálások miatt nem tudtam. Irgalmatlan fejfájással, kialvatlanul tántorogtam le a kocsihoz reggel egy Algopyrinért. 11 körül szóltak, fotózás következik. A lehető legrosszabb kép készült rólam és még lesz egy pár a jelölti időszakaimban.

Fekete-Győr Andrással itt sikerült hosszabban beszélgetnem. Ekkor derült ki, 10-12 éve az édesanyja cégével voltam üzleti kapcsolatban és egyszer jártam is náluk a 2000-es évek végén.

A jelölti tábor haszna kimerült annyiban, hogy megismertük egymást személyesen. Igazi muníciót nem kaptunk a továbbiakra. Vasárnap délelőtt ismét kiscsoportos foglalkozások voltak, amik arról szóltak, ki milyen kampányt tervez. Én azt hittem, ezt el fogják nekünk mondani, de teljesen magunkra lettünk hagyva. Tapasztalatok, ismeretek nélkül csináljunk egy kampányt.

Itt még ültek az asztalnál olyan emberek, akik később Márki-Zay környezetében tűntek fel. És itt voltak még azok a „koponyák” is, akiket később a Momentum elveszített, pedig nagy hasznára lehetett volna, ha meghallgatják őket.

2017. telén volt még egy esemény Nyíregyházán, amire utólag is büszke vagyok. Sikerült a Momentum elnökét, Fekete-Győr Andrást lehívni, aki a megyei hat jelöltet mutatta be a nagyjából 50 fős közönségnek. Itt tartottam első közéleti beszédemet nagyobb nyilvánosság előtt. A bal és jobb megosztottságról, árkok betemetéséről beszéltem.

Fekete-Győr Andrással a nyíregyházi Hajó Étteremben, ahol életem első közéleti beszédét tartottam

A pesti vezetőség érezhette, hogy a szigetmonostori jelölti tábor semmire nem volt elég, ezért 2018. legelején Jakabszálláson tartottak még egyet. Ide már csak egyedül mentem, a többi megyei jelölt nem ért rá. Itt sikerült először beszélgetnem Donáth Annával, aki akkor még komolyabb pozíciót nem viselt, de a videókat ő narrálta. Ez valamivel informatívabb tábor volt. Új kampányfőnök lett, aki egy kisokost szerkesztett minden fontos infóval.

Fekete-Győr Andrással a jakabszállási jelölti táborban 2018. tél-tavasz

Sikerült némi motivációt kapnom, bár rengeteg amatőr bénázás volt még ebben az egészben. Kitöltöttük a jelölti lapokat, amikről pár nap múlva kiderült, mégsem jók. 106 db ment a kukába, ezt később magunknak pótoltuk itthon. Csináltak rólunk videót, amit kampányban felhasználhatunk. A videóst éjszaka én vittem vissza Budapestre és jöttem onnan Nyíregyházára. Hajnalban értem haza, mert voltam olyan jó fej, hogy megvártam, míg végeznek az összes videóval. Az itt készült videót magamról soha nem láttam.

Az állami támogatás miatt fontos volt, hogy mind a 106 körzetben legyen induló. Szabolcs- megyében így lett 6 körzetben 4 ejtőernyős. Ketten laktunk ott, ahol indultunk. Az induláshoz szükséges papírokat, mindent magunk intéztünk, teljesen kezdőként. Szerencsére mindent sikerült hiba nélkül megcsinálni, nem volt akadálya, hogy elkezdhessük az 500 ajánlás összeszedését. Erre 14 napja van minden jelöltnek. Arra emlékszem, nagyon hideg február volt az ajánlásgyűjtés közben. Első nap két segítőm az Örökösföldön öt lépcsőházból 15 aláírást hozott. Megszólalt rögtön a vészcsengő. Innentől minden nap 4-5 segítőmmel az utcán és lépcsőházakban gyűjtöttük az aláírásokat. Borzasztó nehezen jött össze, egyik hétvégén az azóta terézvárosi polgármesterként dolgozó Soproni Tamás is lejött Pestről segíteni, vele a Kosbor utcát kopogtattuk végig. Meglett az előírt ajánlásszám az utolsó napokban. Kezdődhetett a kampány.

2018. tavasz, magam mellett kampányolok a piac előtt

A többi választókerületben is nagyon nehezen jöttek az aláírások. Teljesen ismeretlen embereket kellett eladni a választóknak.

A pestiek úgy gondolták, 10-15 db, A3-as méretű plakáttal Nyíregyházát be lehet teríteni. Küldtek is 1 cm vastag OSB lapon plakátokat, amin az a fényképem volt, amit még a szigetmonostori táborban 2017-ben csináltak egy álmatlan éjszaka utáni fejfájós pillanatomban. Azonnal szóltam, ezt a képet soha, sehol ne használják. Én közben itt Nyíregyházán egy megbízható és szerintem a legjobb fényképészhez elmentem. Elmondtam az elképzeléseimet és csinált tökéletes képeket rólam. Ezeket elküldtem a központnak és kértem, ezt használják. A végső plakátjaimon már ez szerepelt. Sikerült megértetni velük azt is, százas nagyságrendű plakátra lesz szükség és ne Pestről küldjék a fatáblákat, azokat majd mi intézzük. Az idő szorított, a helyben vásárolt fatáblákra méretre vágására nem tudtunk várni. Vettem egy körfűrészt és az egyik tagunk közelben lévő kertjében reggelente a falapok méretre vágásával, lyukak fúrásával kezdtünk.

Száradnak a plakátjaim egy Kosbor utcai garázs előtt

Utána beszállítás a városba és a plakátok felragasztása. Száradás és mehet a kihelyezés. Három választókerületet menedzseltünk így. Napközben facebook bejegyzések írása, sajtótájékoztatók tartása, szórólapozás. Minden reggelemet úgy kezdtem, hogy végigjártam a kirakott plakátjaimat, rendben vannak-e.

Még a kampány elején kaptam egy telefonhívást a Jobbik színeiben induló Lengyel Mátétól, hogy üljünk le egy megbeszélésre. Nekem, kezdő politikusnak nagy dolog volt, hogy felhív valaki, aki évek óta politizál és komoly országos szervezet áll a háta mögött.

Egy kis kitérő. Ebben az időben engem már kerestek emberek, hogy segítsek nekik ebben-abban. Küldték át a városvezetők disznóságairól szóló cikkeket, belső infókat. Nekem, a kezdőnek. A többiek vajon megkapták ezeket? Ezekből és a hivatalos(!) bírósági iratokból született az akkori blogbejegyzésem az egyetem kancellárjáról, Kvancz Józsefről. Kvanczellár címmel ment ki és az Index is szemlézte, egészen jó elérést kapott. Szerepel benne egy mondat, ami az egykor alpolgármesterként is dolgozó fideszes Halkóné dr. Rudolf Évára vonatkozik és így szól:

A bűnözői attitűd azonban nem kizáró oka annak, hogy a Fideszben továbbra is vezető szerepet töltsön be. A lelkiismerete azt is megengedte, hogy elvállalja a Nyíregyházi Egyetem Igazgatási és Humánpolitikai Központjának vezetését. A smink alatt bizonyára vastag bőrt visel az arcán.

A családi cégük, amiben ő is tulajdonos volt, nagyjából 100 millió forint hitelezői pénzzel tűnt el. Okirathamisítástól kezdve minden volt itt. De meg lehet úszni. Szóval ezzel a cikkel köszöntem be igazán a helyi közéletbe.

Vissza a megbeszélésre Lengyel Mátéval! A John’s Pub sörözőben ültünk le és legnagyobb meglepetésemre ott volt az előbb említett Halkóné is. Szívélyesen üdvözölték egymást Mátéval. Abban már nem vagyok biztos, de lehet, volt puszi-puszi is. Majd azzal fordult hozzám Halkóné, hogy nem vastag a sminkje alatt a bőre. Tehát eljutott hozzá a cikkem. Már csak azt nem értettem, mit keres ott. Kiderült, hogy a beszélgetés célja az volt, hogy a kampány alatt nem bántjuk egymást, nem rongálunk plakátokat, tiszteletben tartjuk egymást. Ebbe beleegyeztem. Ez volt az utolsó kampány, amikor a Fidesz be is tartotta az egyezséget.

Egyik tagunk, aki jelöltként is indult, leginkább este, éjszaka ért rá. Ezért ő és csapata ezekben az órákban volt aktív. Sajnos nem vetette meg a piát, ezért egyszer előfordult, hogy a fideszes jelölt, Szabó Tünde irodájának ablakait teleragasztották Momentum matricákkal. Lebasztam rendesen és üzentem Halkónénak, letakarítjuk és elnézést kérünk. Borzasztóan szégyelltem magam emiatt. Pár napja tettem ígéretet az ellenkezőjére. Nem lett belőle ügy.

A körúton szinte minden oszlopra csíkplakátokat tettünk, a legjobb tapétaragasztóval. Jártuk vödörrel az utcákat és minden jól látható helyre kentünk fel egy plakátot.

Az MSZP ezen a választáson Csabai Lászlónét indította, a Jobbik Lengyel Mátét. A Jobbik célja az volt, hogy Csabainét visszalépésre kényszerítse. Ebbe a játékba Lövei Csaba és én is belementünk. Mátéval előtte a Beck’s sörözőben egyeztettünk külön, aztán még a Széna téren egy kis kocsmában, de akkor már az LMP is ott volt. Kiálltunk a főtéren a HírTV kamerája elé és támogattuk Lengyel Mátét ebben az elképzelésében. Tettem ezt meggyőződéssel, hiszen fentebb is írtam, senkit nem akartam látni kormányrúd közelében, akinek 2010 előtt bármilyen köze is volt a kormányhoz. A verbális adok-kapok beindult a két jelölt között.

A Közös Ország mozgalom vitát szervezett itt is. Borzasztóan izgultam, mert rajtam kívül mindenki gyakorló politikus, egykori polgármester, vagy képviselő volt. Annyira transzban voltam, hogy szinte nem emlékszem semmire belőle. Előtte való napokban az összes hasonló vitát visszanéztem, jegyzeteltem, miket kell és lehet mondanom. Izzasztó volt teljesen kezdőként ott állni. Azóta sem néztem vissza.

A választáson a fideszes Szabó Tünde nyert 40%-kal, Csabai Lászlóné második lett 33%-kal és Lengyel Máté a harmadik 19%-kal. Tulajdonképpen ha Lengyel Máté lép vissza és választóinak fele leszavaz Csabainéra, akkor Szabó Tünde nem lett volna képviselő. De a választások előtt még én is úgy gondoltam, ne ő lépjen vissza. Kezdő voltam, zöldfülű. Utólag persze már tudjuk, hogy a Jobbik akkori hozzáállása, hogy nem léptet vissza sehol senkit, a Fidesznek kedvezett.

Nekem 1,55%-nyi szavazat, szám szerint 838 darab jutott. Valahol erre számítottam. A választások előtti héten a Momentum az országban itt-ott visszahívott jelölteket, hogy egy esélyesebb jelölt eredményét javítani tudja. Éreztem, hogy én itt kishal vagyok és volt egy olyan félelmem, hogy esetleg az én pár szavazatomon fog múlni egy ellenzéki győzelem. Ezért felhívtam telefonon a Momentum elnökségi tagját, Orosz Annát, hogy lépjek-e vissza, mit gondolnak. Annyit mondott, ha gondolom, lépjek, ha nem, akkor ne. Ez egy 15 másodperces telefonbeszélgetés volt, amiből megint csak az derült ki, le vagyunk szarva, nem nagyon követik nyomon a vidéki eseményeket.

A választás másnapján már elkezdtem a plakátjaimat leszedni. Nem kértem senkitől segítséget, mert így is rengeteg munkát tettek bele, most már pihenjenek. Van 30 napom leszedni a plakátokat és a kiragasztott csíkplakátokat. Utóbbival nagyon meggyűlt a bajom. Írtam, hogy a legjobb tapétaragasztóval raktuk őket az oszlopokra, amit nem oldott a víz.

Vennem kellett oldószert, azt kis spricnyibe raktam és egy hétig jártam gyalog a körutat és a várost, hogy ezeket leszedjem. Ráspricceltem, kicsit vártam, aztán spaklival lekapartam ezután a szemét összeszedése, zsákba rakása. Nem szeretném újra ezt csinálni. Soha.

A kampányomat ki finanszírozta? 90%-ban én. 450 ezer forintomba került. A nekem járó 1 millióról lemondtam, mert azt vissza kellett volna fizetnem az eredményem alapján. A párt rám költött összege nagyjából 70-80 db A2 méretű fatábla és a plakátok. Miért alakult így? A központ csak átutalással és halasztott fizetéssel tudott utalni. Ezt viszont egyik beszállítóm sem preferálta. Ezért minden számlát a cégem nevére kértem, gondoltam, a végén ezt egyben kiszámlázom a Momentumnak. Nos, ebből semmi nem lett, nem fogadta be a számláimat a Momentum. Azzal az indokkal, ezt így nem lehet. Nem tudom, honnan vették, mert én semmi kivetnivalót nem találtam benne. Sebaj, írjuk a befektetések sorba ezt a közel félmilliót is!

A választások után nem sokkal Pápán volt dolgom, ültem a kocsiban egy parkolóban és olvastam, a Momentum kampánypénzéről szóló elszámolása tartogat érdekességeket. Első körben nem sikerült értékelhető beszámolót küldeni az ÁSZ-nak. Ezt belső fórumokon megmagyarázták, hogy minden rendben, az ÁSZ a hülye. A számlákat közzé tették, ezt akkor átböngésztem és nálam is kiverték a biztosítékot. Az én számláimat képtelen voltak kifizetni, de a kampánystábjuk Pesten havi egy millióért dolgozott. Rendezvényszervezésre tízmilliók mentek el. Aztán kiderült, van egy cég, amin minden nagyobb megrendelést átfuttattak. A tulajdonosok momentumosok voltak és a szűk kör tagjai. No, fene, a közpénz őket is megrészegítette? Megmagyarázták, ez így van jól, a nyereség majd visszajön adományként. Nincs tudomásom róla, hogy adományt kapott a Momentum a cég tulajaitól. Sokáig ment a vita erről a belső fórumokon és én csak azt láttam, kevesen akarnak dönteni a sok pénzről és a lehető legkevesebbet kiutalni helyi szervezeteknek. Ez nem változott később sem.

Címkézve:
⚡ Cached with atec Page Cache