Magamra maradtam, egyedül voltam. A 2024-es ellenzéki önkormányzati kampány eleje, közepe és vége belülről.
A fenti képet a kampány közepén, 2024. májusában készítettem a Garibaldi utcán és már akkor tudtam, a legjobban ez fejezi ki azt, ami az ellenzéki szövetség kampánya volt.
2023 nyarán, amikor az éppen bejelentett akkugyárak elleni akciókat terveztük, több esetben is írtam az ellenzéki frakció Messenger csoportjába, hogy üljünk le, kezdjünk el tárgyalni a 2024-es önkormányzati választásokról, mert a kampányt, az építkezést ősztől el kell kezdeni és az akkugyár elleni aláírásgyűjtéssel összekapcsolni az utcai jelenlétet. Semmilyen választ nem kaptam ezekre a felvetéseimre. A helyi DK a 2022-es választások után aktivizálta magát. Forgalmas helyen, nagy kirakattal rendelkező helyiséget béreltek ki. Rendszeres összejöveteleik voltak az irodájukban, pesti vendégeikkel tartottak fórumokat. Baromi irigy voltam, mert hasonló tervekkel készültünk mi is, csak a Momentum központjában erre nem találtunk támogató szellemiséget. Érezhető volt, hogy a 2024-es önkormányzati választáson a DK szeretne a helyi ellenzékben az lenni, aki a lapokat osztja. Végül nekik nem osztottak lapot. Legalábbis a felszínen.
Mindig éreztem, a helyi DK-ban vannak törésvonalak. 2019-ben ismertem meg közelebbről a nyíregyházi csapatot és a sok kitelepülés alkalmával volt szerencsém beszélgetni velük erről-arról. A 2021-es előválasztáson a megyei urnák átvétele közben minden este órákat töltöttem DK-s aktivistákkal. Az azóta elhunyt Bakos Lacival és néhány esetben Fodor Pistivel, aki akkor két választókerület elnöke volt. A várakozások óráiban számos témát érintettünk, köztük pártügyeket, így némi bepillantásom lett a DK működésébe. Azt már ott leszűrtem, hogy valami történhetett a DK-ban Fodor Pisti jöttével, mert az addigi csapatuk két részre bomlott. Egy részük átment más választókerületet erősíteni, egy részük pedig maradt.
A feszültség okait tényleg nem tudom, de jóban voltam mindenkivel, az akkori tüntetéseimen rendszeresen találkoztam velük, így meghallgattam mind a két oldalt, ahogy kritizálják a másikat. Hogy hol volt az igazság, nem tudhattam, de nem is az én problémám volt. 2022-es országgyűlési választások után azt láttam kívülről, hogy Fodor Pisti nagyon igyekszik, mert tisztújítás következett náluk. Akadt kihívója, Sápi Mónika Vásárosnaményból. Mónikát még 2020-ból ismerem, amikor két tüntetést is szervezett a vásárosnaményi kórházért. Ezeken országos politikusok is megjelentek és a mi nyíregyházi momentumos csapatunk is jelen volt rajta. A Momentumtól a tüntetésen az akkori elnökségi tagunk, Mándi Laci szólalt fel, szerintem nagyon jó beszédet tartott. Akiket érdekelnek a beszédek, ezen a linken visszanézhetők, rögzítettem mindet. Itt találkoztam másodjára Márki-Zay Péterrel.
A tüntetések után Mónikával számos politikai ügyben tartottuk a kapcsolatot. Vissza a helyi DK-hoz! Az elmesélések szerint Fodor Pisti és Sápi Mónika között folyt a verseny, ki lesz az új vezető. Mónika nyert, Pisti pedig teljesen eltűnt, tudtommal a DK-ból is kilépett. 2023-ban egyre inkább érezhető volt, a helyi ellenzéki összefogásban a DK fog diktálni, Sápi Mónika vezetésével. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, de örültem, hogy új arcok is megjelenhetnek közöttünk. Ráadásul olyanok, akik nem csak mímelik az ellenzékiséget.
Itt kezdődtek a problémák. Mónika személye egyáltalán nem felelt meg a helyi ellenzéki frakció többségének. Fideszbérencnek, beépített fideszesnek titulálták, akinek az az egy célja van, hogy szétverje a nyíregyházi ellenzéki összefogást. Azzal támasztották ezt alá, hogy 2010-ben visszalépett a vásárosnaményi választásokon, a jobbikos választókat cserben hagyva, ami a Fidesz győzelmét segítette elő. 14 évvel ezelőtti történet, amikor még én is fidesz-szavazó voltam. Nálam ez nem volt kizáró ok. A többség viszont teljes mértékben ignorálni akarta és erre kértek engem is. Nekem más véleményem van és volt, ezért több alkalommal is leültem vele kávézni.
Legelőször még a nyár közepén a DK irodában, ahol eleinte ketten voltunk és átbeszéltük az önkormányzati frakció elmúlt 4 évét. Megegyeztünk, hogy teljes töketlenség jellemzi, ellenzékiségnek nyoma sem volt. Sem ő, sem én nem gondoltam úgy, hogy az ellenzéki polgármester-jelölt Jeszenszki András legyen. Beszélgetésünk közben érkeztek még DK-sok és DK aktivisták. Elmondtam nekik is, hogy 2019-ben az ellenzéki tárgyalások hogyan zajlottak. Leültek a pártok helyi vezetői és a nyíregyházi 15 helyet elosztottuk a „hozott” jelöltek között. A pártok a támogatottságuk függvényében kaptak helyeket és próbáltunk minden helyre alkalmas embereket találni. Konszenzussal fogadtunk el mindenkit. Rögtön kiderült, ez most nem fog menni.
A DK kijelentette, a 15 körzetből 7-8 az övék és azt is megmondják, melyek azok. Az egyik aktivistájuk rögtön egy kis jegyzetfüzetet vett elő, felkérdezte mind a 15 helyet és elmondta, melyik az övék. Természetesen a nyerhető, esélyes körzeteket választották. Azok az övék, a többin osztozzanak a maradék pártok. Hú, basszus! És mindezt ellentmondást nem tűrő stílusban. Baromira nem tetszett az aktivista viselkedése és ez a stílus, de akkor ott úgy gondoltam, ne az első megbeszélésen vesszünk össze, így ráhagytam mindent. Bacsikné Szigeti Gabriella férjéről van szó. Ő később még felbukkant a városi választásokon.
A nyár gyorsan lepergett, nem történt semmilyen olyan megbeszélés, amin én is részt vettem és a helyi ellenzéki egyeztetésről szólt volna. Rendszeresen kezdeményeztem egy közös leülést, de nem történt meg. A háttérben, nélkülem folytak a tárgyalások, amikről akkor még nem tudtam, viszont éreztem, hogy Sápi Mónikát teljesen ki akarják szorítani az ellenzéki szövetségből.
A Momentumban ez idő alatt lett egy választókerületért felelős ember, aki még 2010-ben hagyta itt a helyi szocikat és költözött Budapestre. Azaz jól ismeri őket. Lengyel Máté, egykori jobbikos ekkor már momentumos színekben politizált és ez a kis csapat gyakorlatilag a hátam mögött egyezkedett folyamatosan a 2024-es önkormányzati indulásról. Engem ekkor már nem nagyon szerettek a központi Momentumban, mert 2022 végétől erősen kritizáltam a pártot. Mára kiderült, hogy joggal. Amire ügyeltem, hogy szigorúan csak belső fórumokon tegyem.
A Karmelita előtti kordonbontással kezdődött, ami először jó ötlet volt, utána már csak pótcselekvés, amivel semmi más cél nem volt, csak bekerülni a hírekbe. Minden hónapban valami másért kellett gyűjtenünk aláírásokat, amivel soha semmit nem lehet elérni, csak azt a nyomorult adatbázist építjük. Mi Nyíregyházán ezeket kihagytuk. És itt most teszek egy kitérőt.
Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért rengeteg aláírást gyűjtöttünk a megyében 2018-2019-ben. Utána a sóstói szökőkút miatt fakivágások ellen ezer fölötti helyi aláírás jött össze. Tartottunk egy „Valódi konzultációt”, és még ki tudja mit, de több ezer nyíregyházi aláírásunk volt 2022 végére. Az adatgazda nem a helyi Momentum volt, hanem a pesti. Amikor helyben rendezvényt csináltunk, vagy tüntetést szerveztünk, kértem, hogy szűrjék le a címeket, telefonszámokat, e-mail címeket, hogy elérjük a szimpatizánsainkat. Egyetlen egy alkalommal sem teljesítették a kérésemet. Egyetlen egyszer sem.
Vissza az ellenzéki tárgyalásokhoz! Szeretnék erről hosszan írni, de nem tudok, mert teljes mértékben kihagytak belőle. Tudták, hogy én nem fogom támogatni Jeszenszki András polgármester-jelöltségét. Ezt a központi Momentumnak is elmondtam. A helyi Momentum is egyetértett velem ebben. Mik voltak az indokaim?
- Öt év alatt nem építettük fel polgármester-jelöltnek.
- Öt év alatt nem konfrontálódott egyszer sem Kovács Ferenccel.
- Akárkivel beszéltem, nem említette senki egy lapon Kovács Ferenccel.
- Szerettem volna női jelöltet.
- Belül senkit nem sikerült felépíteni, ezért kívülről kellett volna hozni valakit.
Nem titkoltam ezt a véleményemet, megírtam neki egy levélben is. Hetente-kéthetente sürgettem a frakciót, üljünk le tárgyalni. Nem kaptam választ, aminek az volt az oka és később tudtam meg, hogy nélkülem már folytak ezek a megbeszélések. Azt, hogy partvonalra sodródtam, itt már éreztem. Csak pislogtam, mi történik körülöttem. Engem a központi Momentum elfelejtett és a helyi DK kezéből is teljesen kivette a döntést a központi vezetésük. Budapestről jártak le tárgyalni Jószai Valaki és Varju László. Miért? Jeszenszki András kijelentette, hogy ő sem tárgyalni, sem együtt dolgozni, sőt egy listán szerepelni sem hajlandó Sápi Mónikával, ezért a pestieket keresték meg a tárgyalási ajánlatukkal. Hogy az pontosan mi volt, azt nem tudom, de Sápi Mónikát sikerült teljesen kitenni a helyi ellenzéki közéletből.
Még 2023 augusztusban szervezett Sápi Mónika egy akkugyár elleni tüntetést. Felhívott engem is, hogy tartsak egy beszédet, mert az akkugyár elleni mozgolódásnak a helyi Momentum az arca,de leginkább én vagyok az arca. Rögtön igent mondtam, mert az ügy fontos nekem. Erről tájékoztattam a közgyűlési frakciómat, ahol Jeszenszkiék azt mondták, el ne menjek, beszédet se tartsak, az egész a Fidesz ötlete, hogy lejárassa a helyi ellenzéket azzal, milyen kevesen lesznek, stb.
Őszintén mondom, napokig nem aludtam emiatt. Az ügyet fontosnak tartottam, Mónikával nekem semmi bajom nem volt, de a frakcióból közel 10 ember mondja, hagyjam ki a tüntetést. Sajnos voltam olyan hülye és hallgattam a frakció többségére. Borzasztó kellemetlen telefonhívás közepette mondtam el Mónikának, nem fogok felszólalni. A rendezvényre elmentem, sokan oda is jöttek hozzám beszélgetni és kérdezték, hol vannak a helyi ellenzéki vezetők, közgyűlési politikusok, miért nem szólalok fel. Nem kerteltem, mert ott már nagyon mérges voltam és azt mondtam, tegyük idézőjelbe a helyi ellenzéket. Tehát „ellenzék„.
2023. szeptember 13-án jött egy üzenet a közös csoportba, hogy 10 perc múlva Jeszenszki András bejelenti, hogy kilép az MSZP-ből, egyesületi színekben indul polgármester-jelöltként a 2024-es választásokon. Tehát 2023.09.13. óta nem MSZP tag. Erre majd néha még visszatérek.
Anélkül, hogy engem, mint a Momentum helyi elnökét bárki is felhívott, vagy keresett volna, folytak tovább a tárgyalások. Arról kaptam csak híreket, hogy a DK baromi erőszakos, nagyon diktál és tényleg bedob olyan embereket jelöltnek, akik teljesen alkalmatlanok. Közéleti szerepet soha nem vállaltak, a legutóbbi kampányban semmit nem csináltak, vagy csak fél éve költöztek Nyíregyházára. Egy szerelmes pár csak akkor indult volna, ha mind a két tagja jelölt lehet, stb. Ezt így nem lehet! 2019-hez hasonlóan a DK-nak mindegy volt, kit, csak minél több helyen indítson jelöltet.
Alkalmas, vállalható emberük viszont nem volt. Legalábbis nem sok. Ekkor egyetértettem Jeszenszkiékkel, hogy akárki ne lehessen jelölt. Nem csak kiállítani kell, nem csak a plakátra kitenni, hanem a körzetet le kell járni, közéleti életet élni, ismertnek lenni, kopogtatni az ajtókon, beszélgetni, dolgozni. Sápi Mónikával tartottam a kapcsolatot, néha egymásra írtunk, vagy beszéltünk.
Amikor már érezhető volt, hogy a központi DK őt és csapatát teljesen kihagyja a helyi indulásból, akkor felmerült, mi ketten egy saját listát össze tudnánk-e rakni. Össze tudnánk. Az alkalmas DK-sok, a helyi Momentum és néhány civil közéleti ember, akiről tudtam, gondolkodik az indulásban.
2023. őszén a nyíregyházi akkugyár építéséről népszavazást szerettünk volna tartani. Az emberek ekkor már rosszul voltak a pártoktól. Sokan mondták, hogy jönnének segíteni, a tüntetéseken ott lennének, de semmilyen párt logója ne legyen kint. Szóljon ez a civilségről! Megértettem, igazat is adtam nekik. Ezért csináltunk egy egyesületet és annak a színeiben „politizáltunk„.
Az egész népszavazási kezdeményezést úgy terveztük, hogy tartunk egy lakossági fórumot, ahol felmérjük, mennyi embert érdekel, majd próba aláírásgyűjtésbe kezdünk, mert a népszavazáshoz kb. 20 ezer aláírás kell, vagy közgyűlési döntés. Azaz ellenzéki népszavazást szinte lehetetlen Nyíregyházán csinálni. Hamar kiderült, hogy a helyi ellenzékből senkire, tehát senkire nem számíthatunk ebben az akcióban. A legelső piac előtti kitelepülésre még Jeszenszki András kijött, aztán soha többet nem láttam senkit közülük. A témával nem foglalkoztak. Eleinte jöttek a kis csapatomból is, de a végén már ott jártunk, hogy egyedül pultoztam. Borzasztó kellemetlen pillanatok voltak ezek. Pedig közel 1500 aláírás jött össze nagyjából 20 óra utcai jelenléttel, ami jónak számít. Ha több pulttal és többen, több helyen kint tudtunk volna lenni, rááll mindenki a témára, sokkal jobb eredmény is elérhető lett volna. Gyakorlatilag egyedül maradtam, egyedül már nem volt értelme csinálni.
2023. decemberében a Partizán egyik kedvelt műsora, a Vétó Ruff Bálinttal itt járt Nyíregyházán. Élő adást készítettek, amire elmentem személyesen is. A helyi ellenzéki pártok közül egyedüliként. Ruff Bálint itt is elmondta, ez nyerhető körzet, de csak egy jó jelölttel és Jeszenszki nem az. Az ellenzék mintha nem is létezne, nem látszik. Mintha mindenki Kovács Ferenc fideszes polgármester kezére játszana. A műsorban felszólaltam, próbáltam menteni a helyi ellenzéket, pedig teljesen egyetértettem Ruff Bálinttal. Elpazarolt öt év a közgyűlésben. Erről külön fejezet szól.
A tél közepén, fél évvel a választások előtt a helyi LMP-vel még volt egy megbeszélésem. Elmondtam nekik, nem Jeszenszki Andrást szeretnénk polgármester-jelöltnek. 2019 óta nem tudtunk (vagy akartunk) felépíteni saját embert, így az nincs, de külső neveket azért bedobáltunk a kalapba. Nekem akkor úgy tűnt, az LMP sincs elájulva Jeszenszki indításától és próbálják velünk együtt megvétózni. A közgyűléseket megelőző frakcióülések el-el maradoztak, vagy csak online tartottuk.
2024. február 16-án az ellenzéki pártok országos vezetői jelenlétében bejelentették, hogy Jeszenszki Andrást támogatják polgármester-jelöltként. Kivéve a Momentumot. Nem egyeztem bele a támogatásba. Még ekkor is meg voltam győződve arról, nem ő a megfelelő jelölt.
A képen az LMP (akivel arról tárgyaltam, Jessi nem jó jelölt), Párbeszéd, MSZP (amiből kilépett) és a DK vezetősége bejelenti Jeszenszki Andrást.
Aznap sokan kerestek telefonon és üzenetben is, mi az oka, hogy mi nem voltunk ott. Elmondtam nekik is, nem jó jelölt. Ekkor már tudtam, hogy a helyi Fidesznek egy álma van, hogy Jeszenszki legyen az ellenzéki polgármester-jelölt. A Fidesz közvélemény-kutatást rendelt a városban több alkalommal is.
Egy alkalommal Sápi Mónika, Lengyel Máté, Jeszenszki András és én szerepeltünk a kérdések között. Kovács Ferenc fideszes polgármester szűk környezetéből tudom, hogy két embertől tartott igazán: Lengyel Mátétól és tőlem. Kovácsról érdemes tudni, hogy csak akkor indul választásokon, ha teljesen biztos a győzelme, azaz csak tutira fogad. Jeszenszki bejelentése és Kovács bejelentése közel volt egymáshoz, akár egymás kezébe is csaphattak volna.
A helyi választókerületi emberünk, aki a tárgyalást folytatta, arról tájékoztatott, hogy nekem senki nem akar befutó helyet adni a listán. Ekkor jelentettem ki, hogy kapják be, tegyenek az utolsó helyre és ha nyerünk, akkor egy külső bizottsági és egy FEB helyet kérek. Ha lehet, a NyírVV-nél. Nem gondoltam, hogy a körzetemet megnyerem, de ez még arrébb van.
A központi Momentum idővel meggyőzött, hogy be kell állnunk Jeszenszki mögé, mert nincs más, szorít az idő, cserébe valamit kapunk, bla-bla-bla. A DK még mindig vállalhatatlan neveket dobált be tárgyalásokon és eljött a pillanat, amikor egy frakcióülésen azt mondtam, szavazzunk arról, várunk-e még a DK következő ajánlatára, vagy végre elkezdjük a kampányt. Ez 2024. tavaszán volt, két(!) hónappal a választások előtt.
Meglepő módon megszavaztuk, hogy a DK kimarad az ellenzéki összefogásból. De hibrid módon, mert Smidt Ferenc, a helyi DK alelnöke mégis ott ült a jelöltek között. Hozzáteszem, joggal, mert ő 2019-ben nyerte a körzetét, eséllyel indulhatott újra. A kampány elkezdődött a DK nélkül. Úgy, hogy két hónapja még Dobrev Klára személyesen jelentette be az általuk is támogatott Jeszenszkit polgármester-jelöltnek.
Ami engem meglepett, hogy a DK ekkor már nem volt erőszakos, nem akart mindenáron az ellenzéki indulásban benne lenni. Egy megyei jogú városban! Nem érdekes? De az! Utóbb tudtam meg, egy alku eredménye ez az egész kimaradás. A Fidesz és a DK alkuja egy pesti körzetért cserébe. A DK itt nem ugrál, a Fidesz pedig ott. Meglepő? Szerintem nem.
Április közepén indult a kampányunk. Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor a „kampányunk„.
A Luther-ház aljában lévő kampányiroda évek óta üresen állt, most fel lett matricázva. Rátették Jeszenszki Andrásék egyesületének logóját és a polgármester-jelöltünk fényképét a szlogennel.
Talán már másnap, ide kellett mennünk az első fényképezkedésre, ami a jelölti bejelentéshez volt szükséges. Ebben az irodában akkor jártam életemben először és utoljára. A várakozás közben Aranyos Gábor mesélt arról, hogy beszélgetős videókat és podcastokat tervez itt különböző témakörökben a 15 jelölttel. Ebből semmi nem lett. Se podcast, se videó, se egyéb beszélgetés. A fényképek elkészültek, a Facebookon be lehetett jelenteni a 15 jelöltet.
Minden nap 3-4 bejelentés. Valami miatt eldöntött tény volt, hogy sajtótájékoztatót nem tartunk, a helyi médiával nem foglalkozunk, saját újságot nem adunk ki. Az összes kampányeszközünk a plakátok és két különböző szórólap postaládába dobálása volt!
Az ajánló aláírások előtt készítettem egy saját szórólapot, amivel a Jósaváros rám eső részét leszórtuk. Erre azért volt szükség, hogy ne akkor halljanak rólam először, amikor bekopogunk az emberekhez aláírásért. Ezt csak a lakótelepi részen szórtuk (hárman), mert ott gyorsabban haladunk, ajánló aláírásokat is ott fogunk gyűjteni, mert sűrűbben laknak az emberek. Ezzel a szórólapommal akadt probléma, mert állítólag nem felelt meg a törvényi előírásoknak, ezért Aranyos szólt a Fidesznek, ne nyomjanak fel ezért. A részleteket nem tudom és azt sem értettem, mi a baj a szórólapommal.
Elindult az ajánlások gyűjtése egy szombati napon. Az MSZP Benczúr-téri irodájában felvettem az íveimet és elindultam a 3. körzetbe aláírást gyűjteni. Az előzetesen beszórt helyeken kezdtem. Egyedül. Nagyon nehezen ment, hiszen szombat délelőtt sokan vásárolni járnak, alig voltak otthon. Aki viszont ajtót nyitott, annak a 80%-a aláírt. A többi vagy fideszes volt, vagy állami alkalmazott és inkább nem írt alá. Nagyon kedvetlen voltam, nem éreztem azt a pörgést, amit 2019-ben. Ezért 2-3 lépcsőház után abba is hagytam. Az ajánlások talán fele lett meg. Természetesen kifelé azt kommunikáltuk, már megvan, csak rágyűjtünk. Vasárnap is mentem kopogtatni aláírásokért, szintén egyedül, talán 11 után abba is hagytam. Vasárnap délben, délután nem csengetek be már senkihez. Ennyi nyugalmat hagyjunk nekik.
Az ajánlások továbbra sem voltak meg, de ez azon múlt, hogy egyedül ilyen ütemben haladtam és naponta 2 órát tudtam rászánni. Hétfőn este tudtam menni gyűjteni, akkor meglettek az ajánlások és Csabainé Jutka néni is hozott két teleírt ívet. Ebből az egyik fekete tollal volt írva, ami szabálytalan, így alapból érvénytelenek. Mindegy, anélkül is megvolt az előírt számú ajánlás. Ha jól emlékszem, szerdán le is lettek adva, nyilvántartásba vettek.
Polgármesteri ajánlást talán 4-5 darabot vittem, mert annak is örültem, ha nekem aláírnak, nem akartam még eggyel az emberek türelmét próbára tenni. Rákérdeztem mindig, de többnyire legyintettek, hogy azt hagyjuk. Ráadásul határozottam emlékeztem, a polgármester-jelöltünknek saját kampánycsapata van.
Indulhatott a plakátolás. Még 2019-ből maradtak farostlemezek, amiket a plakátok alapjának szántak. Nekem nem tetszett az ötlet és a 2022-es ogy. választásról megmaradt műanyag plakátokat hajtottam félbe, tűzőgéppel pedig rátettem a plakátomat. Éppen akkora volt, mint a plakát, nem volt csúnya barna széle és egyetlen egyet sem, ismétlem, egyetlen egyet sem mosott le az eső. A plakát rá volt körben ragasztva vízálló ragasztóval is. Emellett a sarkok tűzve. A lehetőségekhez képest a legjobb megoldás volt. Esztétikus és nem leázó. Egyet sem kellett cserélni, vagy pótolni. A plakátokat még Aranyos Gábor hozta nekem házhoz. A lakásom előszobájában ragasztottam, tűztem. Egyedül. A kihelyezést már családi segítséggel csináltam. 1,5 mm2-es szigetelt rézkábelt használtam a kötözéshez. Ezeket később a Wesselényi szakközép villanyszerelői megkapták. Majdnem 200 métert használtam fel.
Esténként plakátozás, nappal szórólapozás. A szórólapokat az esetek 80%-ában egyedül hordtam ki, a maradék 20%-ban családi segítséggel. Nagyon sokáig tartott, semmi másra nem maradt időm. Esténként írtam a bejegyzéseket a Facebookra, nappal jártam az utcákat a szórólappal.
Komolyabb kampány-megbeszélés, egyeztetés, tanácsok, érdeklődés nem volt. A közös csoportba mindenki beírta, hogy hány plakátnál jár, aztán le is tudtuk. Ahogy kiment az első adag szórólap, érkezett a második. Kezdtem elölről lejárni a körzetemet. Baromi meleg volt, a tűző napot nehezen viseltem és rohadt szánalmasnak éreztem, ahogy egyedül mászkálok kezemben a szórólapokkal. Sok esetben sikerült választókkal beszélnem. Akik a kertekben kapirgáltak, azokkal szóba tudtam állni, de mással nem nagyon. Becsengetni és cseverészni nem volt időm. Szórni kellett a szórólapot.
A szórólappal szokás szerint nem voltam kibékülve. A rólam készült fénykép sem tetszett. Hiába tudja és mondja az ember, hogy melyik az előnyös profilja, vagy világítással hogyan lehetne javítani a megjelenésen, ez nem érdekelt senkit. Nem is lett jó a fényképem. A szórólap egyik oldalán én voltam, a másikon Jeszenszki András, mint polgármester-jelölt. A stílus, a grafika, a színek teljesen ugyanazok voltak, így nem lehetett tudni első ránézésre, miért van két ember a szórólapon. Ki a polgármester-jelölt és ki a terület jelöltje. A plakátok ugyanígy.
Amikor beírtam, hogy ezen változtatni kell, Jeszenszki András csak annyit írt a közös csoportba, hogy „A SZÓRÓLAP ÍGY MARAD!” Csupa nagybetűvel.
Nem raktam ki egyetlen egy polgármesteri plakátot sem a körzetemben, mert első megbeszélésünk úgy telt, hogy neki külön csapata van, majd ők mindent intéznek, kampányolnak neki. Arra is emlékeztem, hogy 2019-ben azt mondták, azért megy a Nyírségvíz igazgató tanácsában nettó 190 ezerért, mert azt a pénzt öt évig lerakja és jó polgármesteri kampányt tudunk majd belőle csinálni. Az viszont kiderült, az ő plakátjait is nekem kellett volna kiraknom. Amik messziről semmiben nem különböztek az enyémtől. Megint a kérdés, ki a jelölt és ki a polgi-jelölt. Ebből volt is egy kis feszültség közöttünk. Már 2019-ben is sok problémám volt a szórólapokkal, dizájnokkal. Most is kértem, zöld háttér legyen mögöttünk. Cserébe kopasz fák lettek és egy szürke ház. Rettenetes.
Szóval, teltek a napok, a hetek, közös kitelepülésünk, megjelenésünk, sajtótájékoztatónk, videónk, podcastünk, programunk nem volt. Nem ígértünk semmit a választóknak, nem mutattuk meg magunkat együtt. A csapat polgármester-jelöltje sehol nem nyilatkozott, nem lépett fel, nem tartott fórumot. Ahogy akkor is éreztem és állítom most is, az egész kampány el lett szabotálva. Nekem nem volt a család 1-2 tagján kívül egy segítőm sem. Nem túlzok, ha azt mondom, egyedül csináltam végig és ehhez képest elfogadható eredményt értem el.
A fideszes ellenfelem irgalmatlan mozgósítást csinált, közel 400 emberrel többet tudott elvinni, mint 2019-ben. Nem bízták a véletlenre. Láttam, járják a körzetet állandóan, az egészet „lekopogtatták„, jártak mindenkinél, akik a listájukban szerepelt. Nekem erre egyedül nem volt lehetőségem.
A választások után két nappal kocsiba ültem és az összes plakátomat leszedtem, elvittem a műanyag lapokkal együtt a hulladékudvarba. Először nem akarták átvenni, de aztán látták, én vagyok rajta, nem vállalkozóként dobom ki mások plakátjait, ezért leadhattam. Előtte még telefonos egyeztetés is történt, de a nevem talán meggyőző volt. Őt most már ki lehet dobni.
Miért maradtam egyedül? Csak találgatni tudok és egy másik bejegyzésben, ami a közgyűlési évekről szól, talán benne van a válasz. Egyszerűen idegen voltam a helyi ellenzékben. A kezdetektől a végéig. A közös öt évünkben egyetlen egy alkalom sem volt, amikor leültünk volna egy üveg bor mellé és beszélgettünk volna. Legalábbis olyan nem volt, ahol én is ott lettem volna.
